Varga Ferenc, Onozó Róbert (Cannes)

A cannes-i versenyprogramtól általában súlyos társadalmi drámákat vagy abszurd alkotói víziókat vár az ember, míg a vígjátékok szinte egyáltalán nem, vagy csak a mellékszekciókba száműzve jelennek meg. A Rendezők kéthetén láttuk a magával ragadó The Other Way Around című romantikus komédiát, amelyben egy 14 éve együtt elő spanyol filmkészítő házaspár készül válási bulira. Hasonlóan ellenállhatatlan volt ugyanebben a szekcióban a Christmas Eve in Miller’s Point is, a népes szereplőgárdájában Michael Cerával valamint Scorsese lányával és Spielberg fiával. A családi összejövetel helyzetkomikumain kívül megjelenik a nosztalgia és az elmúlás drámaisága is az alapvetően végig könnyed filmben.

Jelenet a The Other Way Around című filmből

Cannes-i Filmfesztivál

Hasonló drámaiság viszont a játékidő szinte legvégéig rejtve maradt Sean Baker (Vörös rakéta, Floridai álom) versenyfilmjében, az Anorában, ami viszont az idei, sőt emlékezetünk szerint a valaha legjobb hangulatú vetítés volt a gigantikus, 2309 férőhelyes Lumière teremben. A díszbemutató közönsége végignevette és tapsikolta a Micsoda nő 2024-re és a TikTok/Onlyfans generációra aktualizált változatát, ami a sok fergeteges és idegesítő veszekedés jelenet után egy szép, romantikus végkifejlettel is tudott szolgálni.

Ilyet viszont nem remélhettünk David Cronenberg eddigi legszemélyesebbnek beharangozott és a felesége halála által inspirált újdonságától, a The Shroudstól. Cronenberg már több film óta a kifáradás jeleit mutatja, de ez a nőgyűlölet határait súroló zavaros katyvasz még az előző, szintén Cannes-ban bemutatott filmjénél (A jövő bűnei) is kínosabb.

Jelenet a The Shrouds című filmből

Cannes-i Filmfesztivál

Kárpótlásnak esetleg azt tarthatjuk, hogy a filmben sokat emlegetik Budapestet és a forgatókönyv azt feltételezi, hogy a magyar kormányt zavarná egy lehetséges orosz kémkedési kísérlet.