Portré - Petrik Andrea - 437. rész

Film adatlapja

Izgalmas sorsok, történetek vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Sokszínű tehetség, mégis inkább erősebb karakterszerepekben tündököl. Nemrégiben pedig a Kincsem című magyar film hősnőjét személyesítette meg. Petrik Andrea tizenéves kora óta színésznőnek készült, nem volt más elképzelése, ezért a Vajdaságból Szentesre vette az irányt. Szülei óvták, féltették, de mindig is bíztak benne, és szabadságvágyában sosem korlátozták. Andi szerint egyébként nagy kihágásai nem voltak, bár volt punk, rocker, hol vörös pár centis hajat viselt, hol pedig szőke daueroltat. Amikor meg már tudatosan készült a Színművészeti Egyetemre, szolidabb külsővel varázsolta el a felvételi bizottságot. Andi nehezen beszél a magánéletéről, sokkal jobban szereti, ha egy filmen, vagy színdarabon keresztül mutathatja meg magát. A színészet számára terápia, a művészetek közül, a legmegfelelőbb önkifejezési forma. Szereti, ha nemcsak drámai hősökben gondolkoznak a rendezők, hanem a hétköznapi hősöket is megmutatják egy-egy színdarabban. Ezért is sorolja kedvencei közé közös munkáját Pass Andreával, amelyben hat éves kislányt és tanítónőt is kellett már megformálnia. A Kincsem sikerei után sem ismerték fel többen az utcán, de úgy véli, csak azt nem ismerik fel, aki ezt nem is akarja. Ő pedig nehezen éli meg a sikeres film hozadékát, azt, hogy egy kicsit, média személyiség lett belőle. Azért Andi így is sokat elárul nekünk a hétköznapjairól, arról, hogy miért szeret nagyon költözni, egy fontos doboz tartalmáról, melyből olykor ki-, máskor pedig bekerülnek dolgok, a Radnóti Színházban eltöltött hosszú évek után a szabadság utáni vágyról, arról, hogy már nem kell mindenbe belehalni, hogy megtanult szelektálni, és persze arról is, hogy az egész élet egy bizonytalanság. Meztelenül a színpadon, s a majdani unokákhoz egy szívhez szóló üzenet, a mai Portréban!