Kitekintő

Der Fenstergucker / The Window Peeper

Film adatlapja

Folytatódik a Kitekintő c. kultúrtörténeti sorozat. Ebben az epizódban a székesegyházak titkát kutatja. Vajon hogyan volt lehetséges a középkori mesterek tudásával és a kor technológiai adottságaival létrehozni a csodálatos európai székesegyházakat...? Az ember nem érti, hogyan tudtak háromszáz év alatt annyi remekművet létrehozni, tudományos képzés, modern statika, anyagismeret nélkül. A gótikus mesterek eljárásairól ugyanis nincsenek hiteles forrásaink. Vajon milyen ismeretanyagra, képességekre volt szükség egy gótikus székesegyház felépítéséhez? A középkori mesterek keveset értettek az aritmetikához. A mai értelemben vett statika, szerkezettan, szilárdságtan nem létezett. Geométerként azonban kitűnően működtek. Foglalkoztak a négyzet és a kör variációival, a kör négyszögesítésével, és gyakorta alkalmazták az aranymetszés szabályait. Tapasztalataikat, tudásukat műhelyről műhelyre örökítették át. Tudjuk, hogy a gótikus épületek gyakorta összeomlottak, vagy mint Chartres és Ulm esetében, fenyegette őket ez a veszély. Az ulmi székesegyházat 1492-ben huszonnyolc mesterből álló válságstáb mentette meg az összedőléstől. Évszázadokig tartott a tapogatózó keresgélés új szerkezetek és formák után. Tudásunk egyik gyéren csordogáló forrása Villars de Oncourt, pikárdiai építész vázlatkönyve 1235-ből. Villars a figurák és a formák szerelmese volt. Játszott velük. Villars-nál teljesen hiányzanak a misztikus konstrukciók és a fantasztikus számspekulációk, amelyeket később oly gyakran emlegettek a gótikus épületekkel kapcsolatban. Pilgram mester keresztmetszeti rajzai is inkább józan szellemről tanúskodnak. A gótikus székesegyházaknak ennek ellenére megvan a maguk titka. Nem a számmisztikáé, hanem a középkori teológia mindenki számára ismeretes titka, a fény teológiája. (Eredeti hang digitálisan.)