Aalsmeer (Nederland, Aalsmeer)

Aalsmeer város Hollandia nyugati részén, Noordholland tartományban, Amszterdamtól 13 km-re délnyugatra, a Ring-csatorna és a Westeinder-tó partján fekszik.

Aalsmeer első hivatalos említése – Alsmar néven - egy 1133-ból származó oklevélben olvasható, amelyben a Rijnsburgi Apátságnak adományozzák a területet. Amikor 1199-ben VII.Diederik van Kleef megerősítette ezt a birtokviszonyt, a terület még sűrű éger és fűz erdőkből állt.

A környéken nagy területeken termelték ki a tőzeget, aminek következtében számtalan kisebb-nagyobb tó alakult ki, mint Oosteinderpoel, Schinkelpoel, Stommeer, Hornmeer, Legmeer, valamint a Westeinderplassen. A mezőgazdasági területek csökkenése és a vízzel borított területek növekedése a halászat felé fordította Aalsmeer lakóit, a megmaradt földeken pedig intenzív erdőművelés folyt.

Watertoren (Víztorony)

A száraz (művelhető )föld hiánya szükségessé tette a tavak feltöltését - Stommeer 1650-ben, Hornmeer 1674-ben, 1852-ben a nagy Haarlem-tó, ezt követően Schinkelpoel, Oosteinderpoel, és Legmeer – így alakult ki a mélyföld, azaz a polder. A tőzeg kitermelése megszűnik és víz hiányában a halászat jelentősége is csökkent. A növénytermesztés - különösen az eper termesztése, amely 1850 és 1885 között volt a csúcspontján – került előtérbe. Aalsmeer zászlaja is ezt szimbolizálja: piros (gyümölcs), zöld (levél), és fekete (föld).

1880 körül kezdődött a virágtermesztés, az első üvegházakban rózsákat neveltek, kocsmákban és kávéházakban cserélgették.

1912-ben két aukciós vállalkozás jött létre: Centrale Aalsmeerse Veiling (Aalsmeeri Központi aukció) a város központjában és Bloemenlust, Aalsmeer keleti részén.

1968-ban a két aukciós vállalkozás egyesült, és megalakult a Verenigde Bloemenveilingen Aalsmeer (Aalsmeeri Egyesült Virágaukció). 1972-ben épült egy új, nagy aukciós központ dél-aalsmeerben, amit 1999-ben kibővítettek, és FloraHolland néven folytatják a tevékenységet, hat helyszínen és szövetkezeti formában. A hatezer termesztő-tulajdonos választja meg az igazgatóságot, s dönt a stratégiáról. (A dísznövény-termesztés a mezőgazdasági termelés értékének 27 százalékát teszi ki, kertészetek ezrei ontják a virágokat, sőt külföldről is érkezik rózsa, liliom és sok egyéb egzotikus növény, például Kenyából, Etiópiából, Izraelből, Ecuadorból, Tanzániából és Spanyolországból. A kínálat húsz százaléka származik importból).

Aalsmeer a világ virágpiacának globális ármeghatározó aukciója. A FloraHolland által megforgatott napi 48 millió növényből 21 millió itt talál gazdára, igazi látványosság, mert itt még lényegében a hagyományos módon kereskednek. Persze ma már computerekkel és gépekkel.

Mára már páratlan logisztikai vállalkozássá fejlődött a virágaukció. A reptérről idejövő négysávos út felett kétemeletes zárt híd ível át, amelyben az autógyári futószalagokhoz és robotokhoz hasonló szerkezetek szállítják, szortírozzák a növényeket, osztják szét a vevők között. Tizenhat kilométernyi pályát építettek az út két oldalán elhelyezkedő épületek és raktárak összekötésére. Két műszakban 1800 ember dolgozik Aalsmeerben, az árut este fogadják a kertészetekből, ahol szabvány szerint csomagolják a virágokat, amelyek az óriási hűtőházba kerülnek. Hajnalban, hatkor kezdődik az aukció, több mint hatszáz kereskedő négy teremben, az árverési órák előtt ülve figyeli a kínálat felvonulását. A hűtőházból a targoncákon tolják be a virágokat a termekbe, és a kereskedőknek nagyon észnél kell lenniük ugyanis NÉGY MÁSODPERC jut egy-egy döntésre. Ez nagy tapasztalatot és felkészülést kíván, a kereskedőknek tudniuk kell, mit akarnak venni, mit rendeltek tőlük a virágboltok tulajdonosai, és tisztában kell lenniük, hogy a legfőbb európai exportpiacokon és persze Hollandiában mikor mit ünnepelnek, és általában mennyit költenek növényre az emberek.