Atz, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok! Akinek a Myrafälle és a Steinwandklamm után marad még egy kis ideje az mehet még egy kicsit tovább Pernitz-től északra és a Steinwandklamm-hoz vezető elágazást követően a következőnél jobbra fordulva eljuthat Atz-hoz. Miután csak néhány (eléggé lerobbant) tanyát találtunk, nem nagyon látszott, hogy miből élnek itt az emberek.

A tanyáktól visszafelé legyalogolva egy fa kereszt mellett elmenve, néhány kisebb patakon és pallón áthaladva megtalálhatjuk a felfelé menő utat.

Az út felfelé elég veszélyes , mivel egy régi útbevágásban halad felfelé, ami tele van kővel, látszik, hogy nem nagyon használták. Régebben kocsiút lehetett, bár ahhoz elég meredek. Úgy 300 m szintkülönbség után elérünk a felfelé menő rész tetejére, itt balra kell fordulni és kitartóan kell gyalogolni az enyhén hullámzó gyalogúton.

Az út elméletileg egy Enzianhütte nevű menedékházhoz megy, de ezt nem tudtuk kitapasztalni, mert egy 2 órás gyaloglás után elkezdett az út É felé kanyarodni, ahol már olyan vastag volt a hó, hogy nem lehetett tovább menni. Az ösvényről szép kilátás nyílt az Unterberg felé, ami jó síterep.

Miután visszafordultunk, az út nagy részének megtétele után úgy döntöttünk, hogy azon a rossz úton lefelé nem megyünk, hanem statisztikailag megtaláljuk az Atz felé menő országutat. Mit ne mondjak, elég kalandos volt a visszaút, ha valahol, hát itt vettem eddig a legjobb hasznát a nordic walking botoknak. Ezek nélkül ilyen meredek hegyoldalakon csak úgy magában nem biztos, hogy le akartunk volna jönni. Az alul elért aszfaltos út mellett nagyon szép hóvirág csoportokat találtunk.

Innen már viszonylag simán, 3/4 óra alatt visszaértünk a kocsihoz. Szerintem az jöjjön erre, aki nem nagyon szeretne emberekkel találkozni és a nagy csendet is szereti, itt mindkettőben része lehet.