Bad Hofgastein, Termálfürdő, Gyógyfürdő, Túrázás

Délután 1 óra körül értünk Bad Hofgastein-be, ahol az egyik tágas és szép vállalati apartmanba költöztünk be. Ezért nem is csodálkoztam azon, hogy belebotlottunk vásárolgatás közben férjem két munkatársába is, idejárnak ugyanis sokan a cégtől kikúrálni magukat.

Érdemes volt ide elutazni - állapítottam meg - már szendvicset majszolva a kúrapark egyik tóparti padján. Szép helyen van ugyanis az egész Gasteiner-völgy... Főleg ilyenkor mikor még minden zöld és virágoktól rogyadoznak a festett alpesi házak, miközben körben a havas hegycsúcsokról már a tél lehel hűvös levegőt a völgybe. Mintha az őszt teljesen kihagyták volna a forgatókönyvből... a nyár találkozik a téllel. Séta közben elhaladtunk egy templom mellett is... már besötétedett és törtfény szűrődött ki a mozaiküvegeken olyan gyönyörű kórusének kíséretében mintha angyalok üdvözlete áradna felénk...

Mivel előző nap megvettük a Salzburger-kártyát a Schlossbergbahn pénztárában, így meg is lett a programunk egész hétre. Könnyű volt a választás, mert ha ki akartuk alaposan használni a kártya adta lehetőségeket, akkor kirándulás és fürdés jöhetett csak szóba, ugyanis a múzeumlátogatásokat nem a férjemnek találták ki sajnos. A környék viszont gazdag választékot kínál mindenből, mert sí- és túraparadicsom is egyben, valamint két termálfürdővel is rendelkezik.

Reggel bepakoltuk a hátizsákot és irány Dorfgastein. A sígondolát ingyenesen használhattuk, így már egyből kifizetődött a kártya kiváltása. Két német nővel lebegtünk fel a hegycsúcs közelébe... egyikük magaslati fóbiában szenvedett, de a barátnője rászedte, hogy beüljön. Mint kiderült Augsburgból jöttek és hamar összehaverkodtunk, mert elmesélték, hogy a navigálóba beírták a hegycsúcs nevét (Fulseck 2033) és nem találta a hülye szerkezet. Jókat nevettünk, hiszen hogyan is találta volna meg, mikor oda csak gyalog lehet felmenni és nincs olyan navigáló még ami az összes gyalogutat ismeri.

Rávettük őket, hogy menjenek fel velünk a csúcson lévő kereszthez, aztán a hegyi tóhoz, ahol a mezítlábas körsétára invitáló táblának engedve körbejártuk meztelen talpakkal a tavat, még a tóban is vezetett egy töltés ahol érdekes módon a 2000 m magasság ellenére nem is volt hideg a víz. Amúgy is furcsán bugyogott pár helyen a tó felülete, mintha meleg források törnének a felszínére. Nagyon jólesett a mezítlábas séta, felfrissültünk tőle.

Ezek után elindultunk lefelé, de rossz irányba kanyarodtunk el és egyszer csak vége lett az útnak. Vissza az egész és mire a Wengeralm-hoz értünk, már éreztük a fáradságot és a térdeinket. Mint egy oázis fogadott bennünket a hütte és már messziről lehetett hallani a harmonikaszót. Érdekes belülről is a faház, valamint a wc-ket is hangulatosra csinálták... Dézsa szeméttartó, rézüst mosdókagyló, pottyantósbudi-féle ajtók.

Megkajáltunk jóízűen: rántottcsirkés-saláta, túrós rétes, császármorzsa... jó nagy adagokban. Ami mégis a legjobban tetszett az a beásott trambulin volt, amin ugráltam is egyet.

Legondoláztunk a völgybe és miután leírták az e-mail címüket, hogy küldjük a fotókat, elbúcsúztunk. Mi még beautókáztunk Bad Gasteinbe, amit egy hatalmas vízesés szel ketté. Ennyi hotelt egy helyen én még soha nem láttam, a legtöbb még a császári időkből maradt meg olyannak amilyen, kopott elegancia a köbön, csak sajnos valamelyikre ráférne már jócskán a felújítás, mert voltunk az egyik wc-jében és szerintem egy román vasútállomáson lehet hasonló a budi, bár a szalonban kristálycsillárok lógtak.

Nemhiába hívták az egyik hotelt Echo-nak, hiszen a ledübörgő hatalmas mennyiségű víznek megvolt a visszhangja jócskán. Nem is tudom hogyan lehet a közelében aludni, vagy itt minden ablak páncélüvegből van a környéken?... nem hinném.

Másnap kényelmesen felkeltünk, megreggeliztünk és bepakoltuk a strandtáskákat. Egy nagy parkon kellett átmennünk és máris az Alpentherme bejáratánál voltunk. Miután meglobogtattuk a Salzburg-kártyát, csak 4 Eurót fizettünk egész napra személyenként. Beleugrottunk egyből a fürdőruciba és felfedező útra indultunk a fürdőbe.

A Family-részben megkaparintottunk egy nagy sárga úszógumit és avval rafting-csúszdáztunk, barlangmoziztunk, úszkáltunk egy darabig. Mikor meguntuk, átmentünk a Relax World-be, ahol vízitorma közben elcsúszott a parton szegény tornásztató csaj. Amúgy minden órában volt valamilyen akció. Sajnos a illóolajos meditációra ketten gyűltünk össze, így meg se lett tartva.

Közbe-közbe lenéztünk a szaunákhoz is... Amit nagyon jónak találtam, az a különböző kristályokkal-kövekkel dúsított ivóvíz-adagoló volt és a vízágyas-zenés pihenőszoba. Persze ezenkívül tetszett még a nagy vízeséses szauna is ahol különböző izzadóprogramok voltak, de én csak a sörös felöntésre mentem be, ahol még egy üveg Schlossgold sört is nyomtak a kezünkbe.

A Ladys World egy külön rész, ahová csak a nők mehetnek be és ahol a szauna, a gőzfürdő, valamint a napozóterasz csak a hölgyeké. Ott kaptunk Aloe Verából készült bőrradírt is a tenyerünkbe gőzfürdőzés közben. Miközben én élveztem a masszázsfúvókákat és gyönyörködtem az Alpokra néző körpanorámában, addig párom gyűjtögette a matricákat a sörfüzetecskéjébe, amit az étterembe kapott. Lisi+Seppel+Hansi 1 grátisz söröcske...

Következö nap ismét hátizsák a hátra és irány a Schlossalmbahn (ingyen: lásd Salzburg-Card). Fogaskerekű visz fel egy darabon, majd át kell szállni ha tovább akarsz utazni a végállomásig egy nagyobb libegő gondolába. Fent a hegytetőn már gyönyörű napsütés várt bennünket. Mindenfelé alpesi tehenek legelésztek és turisták mászkáltak, mert a jó idő felcsalogatta a népet.

Hihetetlen mennyi idős ember kóvályog a hegyekben és meghökkentő, hogy milyen simán lehagynak engem hegynek felfelé. Szinte már szégyelltem magamat ahogyan lihegve a Nordic-botjaimra támaszkodok, miközben piros arcú, fehérhajú apókák, anyókák szökdécselnek el mellettem. Azért valahogy felküzdöttem magamat a keresztig, ahonnan a kilátás csodálatosan kárpótolt a félig kiköpött tüdőmért. Be lehet innen ugyanis látni majdnem az egész Gasteiner-i völgyet.

Lefelé jövet láttuk a szerpentinen száguldozó rollerosokat is, mivel itt lehet nagykerekű rollereket bérelni és avval a völgybe gurulni. Mi még tollaslabdáztunk egyet 2050 méteren, (talán jelenteni kéne rekorddöntés céljából) aztán elindultunk gyalog lefelé. Útközben láttunk mormotákat is és egy üresen álló faháznál pihentünk meg, ahol egy magányos szürke szamár szórakoztatott bennünket.

Másnap ismét wellness, csak ezúttal a Bad Gastein-i Felsentherme-(Szikla)fürdőben. Szintén 4 Eurót fizettünk a napijegyre fejenként a Salzburgkártyával. Ahogyan belépsz nagyon impozáns a kivilágított zöldszínű sziklafal a nagy medencénél... aztán evvel meg is volt az AHA-élmény, mert az Alpenthermál után kissé unalmasnak hatott az egész fürdő.

Egyszer volt vizittorna, aztán nuku semmi akció, így felmentünk a szaunákhoz. Sajnos sehol egy szomjoltó kutacska ezért vagy a mosdócsapból iszol, vagy a drága bárpultnál. Még egy emelettel feljebb volt a tetőtéri szauna, ahol aztán a zöld füves teraszon még napozni is lehet meztelenül, miközben nézegetheted a havas hegyeket...

A röhej csak az volt, hogy minket is nézegettek, mert a szomszéd házon éppen tetőfedési munkálatok folytak volna, ha a munkások nem tartottak volna többórás szünetet. Még szemtelenül egy távcső is előkerült és nem a hegycsúcsokat bámulták vele felváltva. Szerintem az az építkezés még el fog tartani egy darabig!