Bourguiba mecset

A mecsetet 1963-ban emelték, természetesen Bourguiba tiszteletére, Taieb Bouzguenda építész tervei alapján, akit a fővárosban, Tuniszban található Hammouda pasa mecset ihletett a tervek elkészítésekor.

Az ima-terem befogadóképessége eléri az 1000 hívő számát. Az épület rózsaszín márványból épült, kicsit megdöbbentően hat, de pazarul fest, az biztos.

Kérdés, hogy a történelem későbbi eseményeinek tudatában felépítették volna-e ezt a mecsetet a tiszteletére!? Nem tudjuk, de azt gondoljuk, hogy igen. ...és nemcsak itt vannak terek, utcák és épületek elnevezve róla, hanem Tunézia összes városában.

Bourguiba mecset

Ugyanakkor a bukásának a napját is felfedezhetjük utcák neveiben, az egész ország területén. 1964-ben államosította a földeket, magyarul átadta a hozzá közel álló cégek tulajdonába. 25%-kal leértékeltette a dínárt, csökkentette az alapkamatot. Az államosított földek miatti tiltakozásukra válaszolva, egyszerűen betiltotta a kisgazda pártot, aminek következményeképpen senki sem védte meg az önálló gazdálkodásra törekvő embereket a kifosztásuk és az újabb adók kivetése alól.

1967. március 14.-én kapott egy szívrohamot, ami egy lehetőség volt a nép számára, hogy a hatalomból eltávolítsa. Június 5.-én tört ki az általuk úgynevezett Hatnapos háború. Kifosztott és felgyújtott épületek, több halott, tucatnyi sebesült. A lázadókra kimért ítélet: teljes vagyon és a földjük elkobzása. Így sikerült az összes földre rátennie a kezét, s olyanoknak adni, akik azt megérdemelték. Ez lett Tunézia új földtörvénye.

1974 januárjában találkozik Líbia akkori vezetőjével, Muammar Kadhafi-val. Megállapodnak egy új, Iszlám Arab Köztársaság létrehozásáról, melynek egy a zászlaja, egy az alkotmánya, egy a hadserege, egy az elnöke és ugyanaz a döntéshozó, bírói és végrehajtó testülete. Bíznak benne, hogy Marokkó, Algéria és Mauritánia is csatlakozik ehhez az új únióhoz és az Észak-Afrikai népek függetlenségének reményében népszavazást írnak ki. Ezek az államok azonban bírálják ezt a döntést, mivel a saját alkotmányukhoz képest, ezt alkotmányellenesnek tartják, ezért Bourguiba nemes egyszerűséggel módosítja az alkotmányt, saját kénye-kedve szerint (há nehogymá ne nekem legyen igazam címszóval).

1978 január 26. fekete csütörtök néven íródott be Tunézia történelmébe. A fojtogató társadalmi és politikai válságot 4 évig bírták elviselni az emberek. Több ezer tüntető vonult az utcákra Tuniszban, felgyújtották a kormányzati épületeket, Bourguiba pedig kivezényelte a hadsereget az utcákra. Legalább 200 halott, 1000 sebesült. Kihirdette a szükségállapotot és közel három hónapig kijárási tilalom volt érvényben. Az ezt követő időszakban több új párt is alakul, új miniszterelnökö(ke)t választanak és az elnököt továbbra sem szeretik (de legalább nem keveredik plágium-botrányba).

1987. november hatodikájának éjszakáján, több orvos is igazolja (köztük olyan is, aki ott sem volt, sőt két éve nem is látta), hogy az elnök mentálisan már nem képes ellátni a feladatát, magyarul megtébolyodott. Más források szerint, azonban ez egy előre kitervelt puccs volt, ami javarészt az olasz titkosszolgálatoknak volt köszönhető.

1984-ben ugyanis Bettino Craxi, az olasz miniszterelnök Algériában tett látogatást, ahol az algériaiak aggódtak a növekvő tunéziai destabilizáció miatt, s persze legfőképp amiatt a földgáz vezeték miatt, ami tunézián keresztül vezetett Algériából Szicíliába. Craxival közölték, hogy az algír hadsereg készen áll betörni Tunézia azon területére, ahol a földgázvezeték halad. Ezek után ült össze az olasz és francia nemzetbiztonság (titkosszolgálat), egy tanácskozásra, amit a franciák azonban hamar megszakítottak, tegyük hozzá eléggé arrogánsan, miszerint az olaszoknak semmi közük Tunéziához, mivel az korábban a Francia birodalom része volt. Tegyük hozzá még, hogy a franciák, már korábban megszüntettek mindenféle anyagi juttatást Tunéziának, amikor a földeket államosították, még 1964.május 2.-án. Tehát, miután a franciák elutasították az olaszokat, már csak ez az egy orvosi lehetőségük maradt arra, hogy Bourguibát csendben eltávolítsák hatalmából, ami sikerült is. Így került Ben Ali ezredes hatalomra. Hogy Bourguibát követői még véletlenül se tudják hatalmába visszaállítani, házi őrizetbe helyezték, Tunisz közelében.

1988-ban tért vissza Monastirba, egy orvosi csapat kíséretében. Ekkor már igen beteg volt, testileg és szellemileg is teljesen leépült, mégis legbelül harcolt a betegségekkel, egészen 2000. április 6.-án bekövetkezett haláláig. Ben Ali miniszterelnök 7 napos nemzeti gyászt rendelt el. Temetésére április 8.-án került sor. Itt a mecsetben tartottak egy rövid megemlékezést, majd ezt követően vitték át a mauzóleumba, végső nyughelyére. A temetésen a kor legnagyobb európai és arab politikusai vettek részt, mint pl. a francia elnök, Jacques Chirac, az algériai elnök Abdelaziz Bouteflika, a palesztin Jasszer Arafat és az egyiptomi Hoszni Mubarak.

A történelemből legyen ennyi elég, már zsong a fejünk tőle. Az újkori történelmüket remélhetőleg már mindenki ismeri, legalább a tv hírcsatornáin keresztül.

A város több pontján találkozhatunk Bourguiba szobrával, de a mecset és a Ribat közötti kellemes kis parkban megtalálhatjuk a mell-szobrát, nomeg egy érdekes állatot is, melynek származását és kilétét nem sikerült megfejtenünk. :-)

# 506.

u.i.: Az első nagy képen, ha rákattintotok, a háttérben felfigyelhettek egy óriási feliratra: Yasmin Shopping Center. Ide érdemes lesz betérni, egyrészt azért, mert több emeletes, másrészt azért mert légkondícionált, harmadrészt pedig azért, mert ki vannak írva az árak. Ezen jól meglepődtünk mi is, de miután kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy az árak nem dollárban, sem pedig euróban vannak feltüntetve, hanem dínárban, így jól felvásároltuk a fél boltot.

Érdemes a környékbeli boltocskákba is betérni, ahol kézzel varrt tunéziai ruhákba öltözhetünk be (lásd az utolsó képet), persze fizetéskor komoly alkuba kell bocsátkozni! ,-)