Eltűnt Árpád-kori falu 34 - Csobáncszög

A Csobánc-várhoz tett túránk során találkoztunk a hegy oldalában a Rossz-templom rommal. Idáig még viszonylag kellemes a séta felfele, innentől egy kissé húzósabbá válik az út. A templomrom több hasonló rommal ellentétben ma már nem is igazán hasonlít templomra.

A rom a középkori Csobáncszőg vagy Szögi falu templomának romja. A „rossztemplom” egyhajós, félköríves szentélyű kőépület volt, déli oldalán félköríves kis ablakokkal, nyugati homlokzatán pedig kapunyílással. A templom a XIII. században épülhetett. A templomról középkori okleveles említést nem ismerünk, sajnos a faluval kapcsolatban is nagyon kevés információnk van.

A vidék eredetileg a Balaton nyugati táját megszálló Lád vagy Vérbulcsú nemzetség szálláshelye, amely csak a X. század második felében kerülhetett a fejedelmi nemzetség kezére. A királyi birtokok megszervezése után a zalai várispánság területéhez tartozott, környéke pedig a veszprémi püspökség és a káptalan, meg az Atyusz nemzetség birtoka lett. Csobánc nevével 1221-ben találkozunk először, amikor az Atyusz nembéli Sal comes elajándékozta Chobanch-hegyi szőlőjét.

Magáról a faluról ebből az időből még semmit sem tudunk. Feltételezhető, hogy a XII. században települt, amikor az egyre fokozódó szőlőművelés a hegyek magasabb pontjait is birtokába vette.

1407-ben Chobanchzygy néven említették, melyben a hűtlenségbe esett Gallus és örököseitől Luxemburgi Zsigmond király elvette Chobanchzygy falut, és Gersei Pethő Jánosnak adományozta, melynek birtokában Borbála királyné 1407-ben nevezett urat, János veszprémi püspök által oltalmaztatja. Egy 1464.08.01-én, Budán kelt oklevél szerint Guti Ország Mihály nádor meghagyja a kapornaki konventnek, hogy küldje ki hites emberét, hogy annak jelenlétében a nádori ember a megyében tanú vallatással megállapítsa, igaz-e Gerse-i Pethew özvegyének, Katalin asszonynak és János meg György nevű fiainak panasza, amely szerint Kanizsai Miklós és László családjukkal és jobbágyaikkal a panaszosok Zala megyei Chobanzegh nevű birtokára törtek és onnan a jobbágyok összes állatjait elhajtották és ingóságaikat elvitték. Amennyiben a panasz igaz, úgy a nádori ember a hatalmaskodókat inszinuációval idézze törvénybe.

Később, a török időkben Csobánc várához tartozott és földesurai a Gyulaffyak voltak. Csobáncszög a török veszély ellenére is jelentős hellyé fejlődött a XVII. századra, ugyanis a vár közelsége megvédte a török veszedelemtől. Fennmaradt pecsétnyomója szerint mezővárosi rangot viselt. Kőfal kerítette, amelynek részei ma is láthatóak. A vár pusztulása után elszegényedett, és elnéptelenedett. Lakói a XVIII. század elején Diszelre vonultak, így a XVIII. század végén már csak egy kis falucska maradt. Ekkor még öregek emlékeztek arra, hogy Búcsúk idején Csobánc templomához a kalmárok szekereit felvontatták, mert a kocsiút már nem volt járható. 1861-ben Rómer Flóris így emlékezett meg róla: „A régi falu a hegyoldalán álló rom templom mellett állt, honnan Diszelyre levonultak, egyedül néhány ház Csobáncz falucska maradt a hegy alján.”

A hajdani templom romját a helyi gazdák gazdasági épületnek is használták egy időben, ennek nyomait is őrzi a rom. A falu helyén ma szőlő van, a temploma tető nélkül árválkodik a hegy oldalában. Sorsára hagyta a történelem.

További túra - és egyéb videókért iratkozz fel YOUTUBE csatornámon: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0