Eltűnt Árpád-kori falu 37 - Kustány

A jelenlegi Kehidakustány települést a keleti Kustány, a nyugati Kehida, valamint Barátsziget települések együttese alkotja. Kustány ősi magyar név.

A Zala folyó szigetén álló templomrom az egykori Alsókustány, vagy Egyházaskustány település temploma volt. Ismerjük Kustány 1019-es adózási emlékét, és a történelmi levelezések többször is említik az Alsó-Kustani búcsút, valamint arról már az ezres évek elején is megemlékeznek. Ezért feltételezhetjük templomának a nagyon korai építését, bár magát, a templomot 1256-ban említi először hiteles forrás. A templom korai méreteire csak következtetni lehet, 6 méter széles, 18 méter hosszú és kb. 7,5 méter magas lehetett. A leírások szerint tagolt volt, ez megerősítheti a későbbi korok hozzáépítését, a keletelt tájolás pedig a korai keletkezési időpontot. A Ny-i falon barokk és középkori boltozat maradványait látjuk. Ma a nyugati fal, és az arról kőkonzolokon induló torony fele látszik, ami egy 1962-es tavaszi vihar során repedt ketté. A déli és az északi falszakasznak csak kevés maradványa látható, az apszis oldala teljesen elpusztult. Kapuzata nyugatról nyílt. A terület a Koppány nemzetség birtoka volt. Később a Kanizsai, Hédervári és a Szentkirályi családok birtoka a terület. A kezdeti uralkodói földbirtokon később elsősorban nemesi családok éltek.

1251-ben királynéi népek, udvarnokok és várnépek az országbíró embere, Boxa által a színe elé idézték Jakab hadnagyot, Bertalan comest és rokonait a földjeik elhatárolásának ügyében. Bár Jakab és rokonai nem akarták, a mondott népek panaszai miatt az országbíró a következő határjelek mentén választotta el földjeiket: Zala folyó mellett Ároktu, nagy út, erdős hegy, mező, Karmacs föld határa, Köszvényes folyó, Pupul rokonságának a földje, Péter fia Aba és Farkas földjének a határa, Zalánál a mondott Péter fiainak a szigete, ahol körbeér. És mivel hasonló malmot Jakab hadnagynak, Bertalan comesnek és rokonainak nem tudtak adni, ezért az országbíró parancsára örökös birtoklásra nekik juttattak egy malmot, amely Kehida alsó részeitől délre található, két hold földdel együtt, amely ugyanott a kis szigeten van, a malomházért és kúriáért cserébe, továbbá két helyen lévő kaszálót, amelyek közül az egyik a szőlők alatt, a másik a Kehidánál lévő mogyorós mellett található, a kaszálók 20 holdnyi földből és 25 hold szőlőből állnak, mivel olyan kaszálókat nem tudtak nekik adni, mint amelyeket örök jogon birtokoltak. Hogy Jakabot, Bertalant és rokonait ne zaklassák jogukban, az országbíró pecsétes oklevelet adott minderről.

1333-ban Benedek papja húsz széles dénárt fizet pápai tized fejében.

1419-ben a zalai plébániák tizednegyedeivel kapcsolatban a káptalan kijelentette, hogy Kustány tizednegyedeinek egésze régtől fogva megillette, és az ellenszegülő plébánosoktól követeli. Kustán parochiás papja ekkor Bálint fia Antal. I. Mátyás király 1476. máj. 29-én az 1251-ben kelt birtok összeírást átírta. 1493. november 5-én Ulászló király meghagyja a kapornaki konventnek, hogy Erdewd-i Tamás egri püspököt Keweskwth-i Benedek, Jakab, Bálint, Felsewkusthan-i Domonkos, Miklós, Byki János vagy Péter királyi emberrel iktassa be Alsokwsthan és Kyszewlews Zala vármegyei vásárolt birtokokba.

1529. január 1-én Zalaváron a Szent Adorján mártír egyházának konventje tanúsítja, hogy személyesen megjelent előtte Hollósi Benedek deák fia, és a vitézlő Alsókustáni Hollósi László magára vállalta Tóbiás fiának, Sára lányának és minden rokonának a terhét, és az alábbi bevallást tette. A nevezett Alsókustán birtokon saját nemesi kúriáját minden tartozékával és haszonvételével, földjeivel, művelt és műveletlen szántóival, rétjeivel, legelőivel, kaszálóival, erdeivel, ligetekkel, folyóival ezeken kívül egy Nagyrét nevű rétet, amely déli irányban Mánd birtok határjelei és Alsókustán birtok határjelei között van, a vitézlő Csányi Balázsnak eladta 26 forintért.

1549-ben Zalaváron Gerse-i Pethew János zalai alispán elmondja, hogy 1548-ban Kethyda possessio-ba utazott közgyűlésre, és annak befejezése után az Alsokwsthan possesio-beli szokott szállására, Remethe Gellerth Gerard házához küldte a szolgáit a lovaiért, és akkor Hashagh-i Balázs név szerint felsorolt 15 jobbágyával az alispán szolgáját, agilis fhar Ferencet elfogták és megverték.

1551-ben Zalaváron Keweskwth-i Literati Istvánt beiktatták a Zala vármegyei Alsokusthan possessioba, az Alsókwsthan-i Hollosy Györgytől és Bertalantól vásárolt kúria és 25 hold szántóföld birtokába. Az iktatásnál megjelent 3 Keweskwth-i, 1 Felsewkusthan-i nemes és 2 Kethyda-i jobbágy.

A 16. században megerősítették a templom környékét, készülvén a török érkezésére. A török 1588-ban a települést a templomával együtt elpusztította. A törökdúlás után, már az 1600-as évek elején újra népesedett a környék. A templomot rendbe hozták, barokk átalakításokat eszközöltek rajta, így a mai nyomok inkább a gótika és a barokk emlékeit őrzik.

Az 1860-as években Rómer Flóris járt a területen, és ő még láthatta az erődítés nyomait, amelyek már csak az elhordott alapfalak gödrei lehettek. 1863-ban egy álló bástyát még leírtak. A templom vesztét az egykor biztonságot nyújtó mocsaras, ártéri vidék okozta, mert a maradványok nagy részét töltéshez, árvízvédelmi célokhoz hordták szét. A terület a Barátsziget, vagy Remetesziget nevet is viselte, és a környező romokról azt is gondolták, hogy kolostor nyomai lehetnek, de ezt igazoló hiteles forrás eddig nem került elő. Annyi bizonyos, hogy a templom védelmét a mocsár szolgálta. Templomának csúcsíves kapuja 1863-ban még megvolt. A helyi legendárium szerint a két utolsó remete egyikét egy szőrmebundában érte a halál, amikor is egy arrafelé vadászó ember medvének nézte, és lelőtte. Másikuk hosszú életet élt, Hertelendy Anna pártfogoltjaként.