Kengyel-Bagimajor,Szélmalom

Szolnoktól DK-re, a Tisza egyik szép holtága közelében fekszik Kengyel. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei település és Martfű városa között található Bagimajor, amely közigazgatásilag Kengyelhez tartozik. Az egykori uradalmi cselédek által lakott kis telep felett őrködik az Alföld egyik legszebb és legépebben megmaradt szélmalma.

Bagimajor a Tisza magas árterének peremén fekszik, a szélmalom pedig egy kunhalmon található. A kengyeli Szélmalom-domb Jász-Nagykun-Szolnok megye kunhalmai közül elsőként, 1980-ban helyi jelentőségű védett természeti terület lett. A halom gyeptársulásai (árvalányhajas-löszgyep, taréjos búzafüves-heverő seprőfű társulás) ma is őrzik jellegzetes növényeiket. A szép alakú kunhalomról a népi emlékezet is őriz egy történetet: eszerint Bagi Gyula után kapta a nevét, aki egy szegény juhász volt, azonban a kutyája a halomból értékes kincset kapart elő, így a juhász egyszeriben meggazdagodott.

A halmon álló jellegzetes zsindelytetős alföldi szélmalmot 1850 körül építette az Almásy család. A szélmalmot később Almásy Zsigmondtól vásárolta meg Baghy Imre. Az épületet téglából emelték, összesen 4 szintet alakítottak ki benne. Magassága eléri a 15 métert. A malom tégláit közelebbről szemügyre véve néhányon felfedezhető az Almásy családot jelképező „A” betű is. Megépülésétől egészen a II. világháborúig üzemelt, így jelentős gazdaságtörténeti értéket is hordoz. A szélmalom ezt követően alkotóházként működött. Állapota a 20. század végére szükségessé tette a felújítást. Az épület mára műemléki védelem alatt áll, s madármegfigyelő toronyként működik.

Bagimajor romos vasúti megállójával szemben szomorkodik a szintén romos kicsiny Szent Imre-kápolna.