Kőszeg, Szentháromság-szobor

Vas megye.

A szobrot a pestis leküzdésének emlékére emelték 1713-ban.

A kőszegi pestisszobor egyike a legkorábbi magyarországi Szentháromság-szobroknak.

Fertőrákosi mészkő anyaga nemigen tud ellenállni az időnek, ezért 1813-ban, 1869-ben és 1974-ben is restaurálni kellett.

A mű hármas tagozódású:

talapzatból (posztamens), oszlopból és szoborból áll.

A nyolcszögletű, tagolt talapzat kiugratott sarkain négy szent szobra emelkedik.

Elöl, jobb oldalon Szent Rókust látjuk vándorbottal, lábánál kutyával, bal oldalon Szent Sebestyén ókeresztény vértanú nyílvesszőkkel átdöfött alakja látható.

A posztamens hátsó két sarkán Szent József és Nepomuki Szent János szoboralakja helyezkedik el.

A talapzat főhomlokzati felületén levő relief Szent Rozália alakját örökíti meg, akinek kultuszát az Esterházyak terjesztették el Magyarországon.

A csavart törzsű, korinthoszi fejezetes oszlopon szárnyas angyalfejek és életnagyságú kifaragott puttók láthatók.

Az oszlop Fő tér felé néző oldalát a puttók számával is hangsúlyozta a művész.

A legfelső puttófigura szalagján olvasható latin nyelvű szöveg kronosztichonja az 1713-as évszámot jelzi.

Lapos DIVa trIas LIbera faMe pesteqVe beLLo

( Szentháromság szabadítsd meg az elesetteket az éhségtől,

a pestistől és a háborútól )

A szöveg utalás arra, hogy 1710-ben a hadak hozta pestis következtében csaknem 600-an haltak meg Kőszegen, amikor a város mindössze 2500 lelket számlált.

Az oszlop tetején lévő Szentháromság ábrázolás főalakja a trónszéken ülő, pápai süveges Atyaisten, ölében a keresztre feszített Fiú.

A Szentléleket szimbolizáló galambot a két főalak alatt az oszlopfőbe helyezte el a művész, eltérően az általában szokásos kompozícióktól.

Forrás: Dr Bariska István, Németh Adél: Kőszeg

#185.