Középkori szerzetesek 02 - Salföldi Kőkúti Pálos kolostorrom

Salföld falu határában, az erdő mélyén, csendben, a világtól elzárva éltek a pálos közösség tagjai évszázadokon keresztül. Egykori templomuk a boltozatok magasságáig megőrződött az utókor számára, a közvetlenül mellette álló kolostor az alapfalakig maradt meg. A romhoz közvetlenül a piros turistaút vezet.

Salföld a Káli-medencében található. Ezen a területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezér földterülete volt. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföld területét, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket. Az Árpád-házi királyok idején a községet Salkőkútnak nevezték, mert az egyik legismertebb birtokos Atyusz nemzetségbeli tagja Sal volt, akitől fennmaradt két végrendelet, 1221-ből és 1227-ből, mint hiteles írásbeli dokumentum.

Pálos kolostorrom 1

A pálos az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. A tatárjárás után a remeték száma megnőtt, és a szétszórtan élő remetéket tömörítette egységes rendbe 1250 körül Boldog Özséb, aki maga is hosszú remeteéletet élt. A rend elterjedt egész Magyarországon és Közép-Európában, többek között Lengyelországban, Krakkó környékén is. A pálos rend tagjai remete-életmódot folytattak, és erdőkben, források mellett éltek, önellátók voltak. Napjaikat imával, munkával és meditációval töltötték.

A Sal családnak a környéken nagyobb birtokai voltak. Ők alapították a salföldi pálos kolostort 1263 előtt, amit Szent Mária Magdolna tiszteletére szenteltek fel. A pálosokat rengeteg legenda övezi, sokan hisznek abban, hogy nemcsak szerzetesek, hanem nagy tudású gyógyítók is voltak. A helyiek betemetett altemplomról és csontokról meséltek a történelem folyamán.

A kolostort először Pál veszprémi püspök említi „Kőkút sancte Maria Magdelene” formában egy 1263-as összeírásban. Ebben IV. Orbán pápa felhatalmazására a pálos rend első kolostorait írták össze, hogy a pápaság megállapíthassa, bejegyezhető-e a remeteség szerzetesrendként. Az összeírt hét kolostor közül csak a bakonyszentjakabi találtatott rendi működésre alkalmasnak. Valószínűleg ekkor épült az eredeti román stílusú egyhajós templom, a kerengő, barátlakások valamint néhány köréje telepített remetekunyhó. A rendet IV. Orbán pápa erősítette meg 1265-ben. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett.

Az eredeti templom valószínűleg nem a pálos rend építészeti munkájának eredménye, hanem a szerzetesek egy már meglévő román kápolnát vettek birtokukba, amit később körül építéssel saját igényeik szerint kibővítettek. Az újjáépített templom már a pálos rend sajátos építési stílusának jegyeit viseli: a templomépületet keletre tájolták, ehhez a kolostor északról csatlakozik. A templom egyhajós, 21,6 m hosszú, és 7,9 m széles volt.

Pálos kolostorrom 2

A kolostort később egy 1307. július 12-i oklevél említi, melyben „Barnabás fia Kelemen a veszprémi káptalan ábrahámi jobbágya saját lelki üdvéért egy szőlőt adományoz a köveskúti remeték Szt. Mária Magdalena tiszteletére szentelt egyházának”. A káptalan hozzájárult az adományhoz, amennyiben a szőlő utáni tizedet megfizetik. Ennek ismeretében érthető meg a kolostor alá épített hatalmas borospince szerepe is. 1308-ban a Pálosok Augustinus szabályait tették magukévá. A rendházhoz egy halastó is tartozott – az erről tanúskodó régi duzzasztógát nyomait a neves földrajztudós, Cholnoky Jenő fedezte fel.

A templomot csúcsíves keresztboltozat borította. Nyolcszög alakú, a nagyvázsonyi temploméhoz hasonló hálóboltozatos mennyezetű szentélye a gótikára jellemzően a hajóval körülbelül azonos szélességű, poligonálisan záródik. A hajótól egy gótikus diadalív választja el.

Pálos kolostorrom 3

Az 1440-es évek első felében I. Ulászló király és Erzsébet özvegy királyné hívei között ebben a térségben kemény harcok dúltak, ekkor több más kolostorral egyetemben a salföldi is elnéptelenedett. Az uzsai pálos kolostorba így ferencesek kerültek Márton pálos főperjel hozzájárulásával, sőt közölte, szívesen átengedi a ferenceseknek a szintén elhagyott kőkúti kolostort is, de arról nincs adat, hogy valóban ferencesek költöztek-e ide. Annyi bizonyos, hogy az uzsai kolostor még 1455-ben is üresen állt, és valószínű, hogy a pártharcok lecsillapodása után a pálosok visszatértek az elhagyott kőkúti kolostorba.

1475-ben a kőkúti kolostor megújítása érdekében István bíboros búcsúengedélyt adott ki, a századfordulón pedig késő gótikus stílusban átépítették. Ekkor került hozzá a még ma is látható, hosszú szentély. Figyelmet érdemel a csúcsíves keresztboltozat és a poligonálisan záródó szentély. A templomhoz északról csatlakozik a négyszögalaprajzú kolostor. Ennek csak az 1480 körüli átépített formája ismert. A keleti kolostor-szárnyat alápincézték, templomának padlószintjét pedig a késő gótikus időben megemelték. 1487-ben a pálos rend prior-főgenerálisa a bakonyszentjakabi pálos kolostor tulajdonába engedett át egy, korábban a pálosok kezelésében lévő malmot, ahonnan a törökök hírére eltávoztak a szerzetesek. Nincs adat arra, hogy a kőkúti kolostorban élő szerzetesekkel mi történt.

Annyi bizonyos, hogy Gyöngyösi Gergely pálos generális Inventáriumában, az 1520-as években már nem szerepelt a kőkúti monostor, vagyis, ha lakták még szerzetesek, azok nem pálosok lehettek.

Amikor a 16. századi végvári harcok elérték a Balaton-felvidéket, a kolostor már elhagyott és düledező volt. A kolostor valószínűleg az 1554. november 7-i Tihanyt és Csobáncot eredménytelenül támadó török hadjárat áldozata lett, és ekkor néptelenedett el végleg. A Sal család férfi ága 1560 körül kihalt.

II. József magyar király a Pálos rendet 1783-ban feloszlatta, és vagyonukat elkobozta.

Az erősebb és jobban megépített templom jobban bírta a századokat, míg a gyengébb anyagból készült kolostor gyorsabban pusztult, és ennek a könnyebben megbontható köveit hordták el építkezésekhez, így a templom tetőtlenül is máig megmaradhatott. A megmaradt romok legnagyobb pusztulása az 1820-as évek során egy közeli juhakol építésekor következett be, ekkor a gyulakeszi Csigó család hordta el mind a templom, mind a kolostor köveit. Ez már a 20. század elején is romokban állt, ma erdészház van a helyén.

Romjainak teljes régészeti feltárása és falainak állagmegóvása 1959-ben kezdődött meg dr. Sági Károly régész vezetésével. Később 1962 és 1967 években kezdődtek nagyobb lélegzetű feltárási és restaurálási munkálatok. Az 1962-es feltárás rekonstrukciós rajzai alapján középen egy nem teljes négyszögű, kerengős udvar volt, itt állt a ma is ép nagyméretű kőkút. Az épület hálótermei alatt a borospince, a hálótermek mellett déli irányban egy nagyméretű élelmiszerpince és egy kamra, a kolostor délnyugati csücskében pedig konyha és refektórium, étkező volt.

További túra - és egyéb videóért iratkozz fel YOUTUBE csatornámra: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0