Középkori szerzetesek 03 - Ócsa, Premontrei kolostor és református templom

Érdekesség, hogy a hódoltság idején a törökök is, és a magyarok is használták istentiszteletre. A bejárat melletti falon a bevágások azt jelzik, hogy a törökök itt élezték a kardjaikat.

Itt forgatták a Katedrális c. filmsorozatot.

Az egykori ócsai premontrei kolostor ma református templom. A 13. századi román stílusú, három hajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült, a román kor egyik legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása. A premontrei kanonokrend, vagy norbertrend a katolikus egyház szerzetesrendje, amely Szent Ágoston reguláját követi.

A rendet Szent Norbert 1120-ban alapította a franciaországi Laon melletti Prémontrében. Norbert nem sokkal később Magdeburg érseke lett. A szerzetesi közösség Szent Ferenc és Szent Domonkos előfutárának tekinthető, mivel az őket megelőzően alapított rendek a településektől távol, a világtól elzárkózva éltek és imádkoztak. A premontreiek, monostoraikat városokban vagy forgalmas helyek közelébe építették és a szemlélődő életformát összekötötték a papi tevékenységgel. A premontrei rendnél a nagyobb rangú kolostor, rendház vezetője a prépost, a kisebb rangúé a perjel címet használja. A premontrei rendházakat és a hozzájuk tartozó javak összességét prépostságnak, illetve perjelségnek nevezik.

Egy 1234-ben készült, az egyházak ellenőrzését tartalmazó jegyzőkönyv említi először. A 12-13. század fordulóján a helyén állt az ősi Ócsa falu, amelynek lakóit odébb költöztették, amikor megindult az építkezés. Valószínűleg II. András alapította, és az itt letelepedett premontrei szerzetesek építették a háromhajós, keresztházas bazilikális elrendezésű templomot és kolostort, amit Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szenteltek. A tatárjárás hatalmas pusztításokat okozott az épületben, melyet a IV. Béla által visszatelepített premontreiek építettek újjá, koragótikus stílusban. Így került Ócsára a csúcsíves stílus. Többek közt ekkor épült a kereszthajó is. A templom stílusára nagy hatással bírt az esztergomi királyi kápolna. A templom keskeny ablakai román stílusúak, a párkányok alatt néhol gótikus, néhol román ívsor húzódik, rajta itt-ott állat- és emberfejek látszanak. A templombelső legértékesebb része a bordás boltozatú főszentély, melyben a templom építésével egyidős, 1275-1300 körüli freskók kerültek felszínre. A reformátusok a kálvinista szokásoknak megfelelően ezeket lemeszelték, s csak a későbbi tatarozások folytán bukkantak rájuk. A szentélyben a Maiestast körülvevő apostolok láthatók, az azt elválasztó hevederíven pedig Szent Miklós és Szent György alakja, a presbitérium északi falán Szent László és Szent Margit legendájából elevenednek meg részletek. Vele szemben az Utolsó ítélet ábrázolását láthatjuk.

Nyugati homlokzatát monumentális toronypár uralja. A templomba a bejárás az északi ill. a déli mellékhajóba nyíló kapuk biztosítják. Az északi kapun, a kolostor felől a szerzetesek, a déli kapun pedig a világi hívők mehettek be. A templom plébániai feladatot is ellátott. A kutatás során kiderült, hogy nyugat felé eredetileg egy boltszakasszal hosszabbnak tervezték a két mellékhajót, azonban ennek építése elmaradt, s így került ma helyére a két torony. Bár eredetileg boltozott templomot akartak építeni, végül mégis síkfödémre váltottak. 1900-ban tárták föl a fő szentély felületét borító, a 13. század utolsó harmadában festett összefüggő falkép-sort. A kolostorépület egyemeletes, egyszárnyú lehetett, a templomtól északra, teljesen elkülönülten épült föl. A földszinten volt a káptalanterem, a refektórium, az emeleten a hálóterem (dormitórium). A kolostorszárnyat keskeny kőfal kapcsolta össze a templommal. Valószínű, hogy a kerengő fából készülhetett, és ez nyomtalanul elpusztult.

A 16. század közepén részben a török veszély, részben a reformáció előretörése miatt hagyhatták el a kolostort a szerzetesek. A törökök mecsetként használták, de a keresztény falubelieket is engedték a templomban imádkozni. A meglehetősen rossz állapotba került, romos épületet 1560-ban a református egyház vette birtokába.

A templomot és a romladozó kolostorépületet a 17. századig használták a reformátusok. 1675-ben a templom már fedetlenül állt. 1702-ben még tovább romlott a helyzet. A katolikusok megpróbálták visszaszerezni a templomot, sikertelenül. A fedetlenül álló, rogyadozó templomot a teljes pusztulás elől végül is gróf Teleki József mentette meg, és támogatásával a reformátusok Mária Terézia királynőtől végtére engedélyt kaptak a templom rendbe hozására. A királynő feltétele az volt, hogy a püspöknek egy bizottság előtt be kellett bizonyítania, hogy a templomban vasárnap délelőtt mise folyik. A főpap a környéken élő igen csekély számú katolikus híveket kérte arra, hogy vasárnap korán reggel vonuljanak be a templomba, így a kálvinisták kiszorulnak, és a bizottság megérkezésekor mise bemutatása fog folyni a tető nélküli templomban. A tervről tudomást szerzett gróf Teleki József helybéli és Beleznay Miklós bugyi földesúr, akik értesítették a két falu református híveit. A református hívek jóval hamarabb, már előző este beültek templomukba. A zászlóval a kezükben belépő katolikusok és a már bennlévők közt kisebb verekedés kelt. Egyes bugyi asszonyok fapapucsukkal csapkodták a templomfoglalókat. A kint állók ezt puskalövéseknek vélték hallani, ezért elmenekültek. Így a bizottság megérkezésekor már zengett a zsoltárének, Mária Terézia ígérete szerint továbbra is kálvinista kézben maradt az épület. 1774-ben a katolikusok ismét próbát tettek, miszerint a templom köveiért annyi pénzt ajánlottak fel, amiből újat tudtak volna építeni. A reformátusok ezt az ajánlatot is elutasították, ragaszkodtak a régi templomukhoz. Helyreállították és átépítették a templomot, melyet 1777-ben szenteltek fel. Az átépítések során sajnálatosan elpusztult sok középkori részlet, így maga a kolostorépület is, melynek ma már nyomát sem leljük. Ugyancsak gr. Teleki József adományából készült el a mai, barokk szószék és az orgonakarzat.

1872-ben villámcsapás érte, majd 1884-ben tűzzel játszó gyerekek gyújtották fel. 1890-ben a mennyezet nagy robajjal beszakadt, ekkor készült el a sík, vakolt mennyezet, melyet a legutóbbi felújítás alkalmával faburkolatúvá alakítottak. A szentélyeket 1896-ban újra boltozták. 1897-ben megkezdődött a helyreállítás. 1922-1924 között átalakításokra került sor, egy emelettel megmagasították a tornyokat. 1986-1992 között került sor a templom régészeti kutatására, amit követett az épület teljes fölújítása. Ennek során visszaállították a 17. századi kerítőfalat is.

Falainak téglái még látták a Tatárjárást, az Árpád-kori Magyarországot, a törökök uralmát, a Habsburg uralommal kapcsolatos eseményekről nem is beszélve. Érdekesség, hogy a templom falában a törökök a kardjaikat élezték, mely a mai napig látható.

További túra - és egyéb videókért iratkozz fel YOUTUBE csatornámon: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0