Középkori szerzetesek 11 - Budaszentlőrinci Pálos monostor

A pálos kolostor helyén egy remete gondozásában álló királyi kápolna volt, ami az esztergomi érseknek volt alárendelve. 1290-ben ezt a kápolnát Lodomér esztergomi érsek visszahelyezi a veszprémi püspökség joghatósága alá. 1304 körül alapítja meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc pálos monostorát, majd Károly király, János óvári ispán és Velencei Pál budai polgár adományaiból bővítették a kolostort. 1335-ben Henc fia János a körülötte fekvő erdőket adományozza a kolostornak. 1353-ban a pálosok átíratták az adománylevelet, itt azonban már nemcsak erdőkről, hanem szántóföldekről is szó esik. Ekkor Lajos király elrendeli, hogy a máramarosi királyi sóbánya minden évben pünkösdkor adjon 300 aranyforint értékű sót a budaszentlőrinci nagykáptalan számára.

A korábbi, magyar-velencei ellentéteket az 1381. augusztus 24-én megkötött torinói béke zárta le, amelyet több jelentős személy jelenlétében 1381. november 26-án Diósgyőrben írták alá. Ennek eredményeként került Remete Szent Pál teste Velencéből Budára, innen pedig Demeter esztergomi érsek ünnepélyes körmenettel 1381. november 14-én Budaszentlőrincre vitte. Az ereklyék Budaszentlőrincre kerülése után a nagykáptalan elrendelte, hogy Remete Szent Pál és Szent Ágoston napját ünnepélyesen kell megülni. A budaszentlőrinci kolostor 1381-től híres búcsújáróhely lett, több búcsúengedélyről is tudunk.

Zsigmond király 1391. április 22-én oklevelében 300 aranyforintot utal ki a budaszentlőrinci nagykáptalan részére, sóról nem esik szó, de valószínű, hogy Nagy Lajos király adományát erősíti meg. A későbbi magyar királyok is megerősítik ezt a sóadományt, de Zsigmondot tüntették fel eredeti adományozónak. Ház adománnyal is gazdagodik a monostor, mert I. Lajos királytól megkapják a Kammerhofhak nevezett épületet Budán, amelyet aztán elcserélnek Cillei Hermann házára. 1402-ben Mihály óbudai kanonoktól is kaptak egy házat. 1403. június 1-jén, György generális oklevelében szó esik az új egyház nagy oltárának jobb oldalán található Szent Kereszt tiszteletére emelt oltáráról. 1439-ben egy fiatal testvér 40 aranyforintot lopott el a belső sekrestyéből, akit Bécsben elfogtak, és visszavittek a monostorba. A büntetésének letöltése után dicséretes életet élt.

Hunyadi János kormányzó 1446. július 2-án kelt okleveléből megtudjuk, hogy még I. Ulászló király a budai polgárok adójából évente 40 aranyforintot utalt ki a budaszentlőrinci pálosoknak mindaddig, amíg ez az összeg a 2000 aranyforintot eléri. A budai polgárok 1445 és 1446 években nem fizettek, ezért Hunyadi megparancsolta a pótlólagos fizetést, valamint azt, hogy ezután rendesen törlesszék a fenti összeget. Báthori István országbíró 1475. január 9-én kelt oklevelében az olvasható, hogy Kovács István csuda-balai birtokát a szentlőrinci monostor Szent István tiszteletére emelt oltárának adományozza, mely a kolostor Szent Pál kápolnájában, az ambituson található. 1480-ban Gergely vicarius generalis egy budai házukat elcserélte Pozsegai Jánossal egy Pesten lévő házért. A Cillei-ház miatt még a 15. század végén is folyt a pereskedés az óbudai apácákkal.

1486-ra a Szent Pál tiszteletére épített kápolna az ablakokig elkészül, majd 1488-ra elkészült a Szent Lőrinc egyház déli oldalán álló kápolna, Budai Kovács Márton költségén, akit a kolostorban temettek el. 1488 körül Kamanczy János vicarius generalis rendbehozatta a kolostor tönkrement ciszternáját. Emiatt a folyosó és az ebédlő fala alatt mély árkot ástak, ennek folytatásaként pedig elkészült egy mélyebb és szélesebb ciszterna. Kamanczy fürdőházat is építtetett. Az építkezést 1492-ben fejezteti be Tharispán Albert budai vámagy. Ebben az időben Dénes testvér, kőfaragó készített új síremléket Szent Pálnak, mely a török követnek is nagyon tetszett. Az egész építmény fiatornyos tagolású volt. A síremlék, a faragványok finom részleteivel és aprólékos megmunkálásával, a bravúrosan áttört szerkezettel a magyarországi vörösmárvány faragás egyik csúcspontját jelenti. Az ereklyéket 1492-ben helyezte el az új tumbában István szerémi püspök. Balaszentmiklósi Gergely orgonista testvért, aki később vicarius generalis volt, 1508-ban II. Gergely néven rendfőnökké választották. Ekkor kezdődött el végrendeleti adományokból a budaszentlőrinci kolostor új szentélyének az építése, és a sekrestyével együtt Gyűléstermet is emeltek. A munkálatokat öt év alatt végezték el. A korábbi sóadomány tárgyában az utolsó megerősítő oklevelet II. Ulászló király adta ki 1505. december 21-én.

A Szent Pál ereklye nem volt teljes, mivel fejét csak 1523-ban, II. Lajos király hozatta Budaszentlőrincre Karlstein várából. Ország János váci püspök 1523. március 9-én azt írja a nádornak, hogy a király a fejet neki adta át őrzésre, amit Budára vittek, majd Simon zágrábi püspök vezetésével ünnepélyes körmenet vitte az ereklyéket a falakon kívülre, ahol átadták a pálosoknak, majd a körmenet Budaszentlőrincre ment és ott egyesítették a testtel.

1526-ban, a mohácsi csata után több pálos kolostor lakói Budaszentlőrincre menekültek egyházi kincseikkel együtt. Remete Szent Pál ereklyéit még a törökök megérkezése előtt a Szapolyaiak trencséni várába menekítették, ahol 1527-ben a vár leégésével megsemmisültek. A törökök Budáig jutottak, ezért a monostor kincseit János generalis a Homonnai-ruhákkal és rendi kiváltságlevelekkel együtt a Homonnaiak revickei várába menekítette. Egy 1532-ben keletkezett lista felsorolja ezeket a tárgyakat. Az arany és ezüst tárgyak értéke 60 ezer, az egyházi ruháké 30 ezer magyar forint volt. A törökok Budaszentlőrinci tartózkodásuk tíz napja alatt mindent feldúltak és szétromboltak, a monostort pedig felégették. A könyvtárában 1000 forint értékű könyv égett el. Ezzel az eseménnyel megszűnt a monostori élet, bár 1540-ből van még egy adatunk, amikor Imre rendfőnök a budaszentlőrinci monostorból tiltakozik az elefánti perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen. A monostorról ezután már nincs több adatunk. A Homonnai-család az őrzésükre bízott kincseket nem akarta visszaadni a pálosoknak, ezért perre került sor. Ferdinánd király 1550-ben és 1559-ben is sürgette a kincsek visszaadását, eredmény nélkül. Az 1569-ben kiadott ítéletlevél szerint a pálosok elvesztett értékeikért mindössze 2000 forint kártérítést kaptak.

Egy 1627-es forrás szerint a budai pasa a budaszentlőrinci kolostor köveiből erősítteti meg a budai erődítményeket. A pálosok 1686 után szerettek volna egykori főkolostorukba visszaköltözni, amit többszöri próbálkozásuk ellenére nem sikerült elérniük. Budaszentlőrinc Buda városához került. A váci káptalan 1745-ben kelt oklevelében a pálosok tiltakoznak, hogy Buda városa a főkolostorukat elidegenítette. Budaszentlőrincet peres úton próbálták visszaszerezni, amit elveszítettek.

1756. április 13-án Csáky Miklós esztergomi érsek megbízásából Batthyány József gróf helyszíni szemlét végez, és ekkor a romok egy részét még jó állapotban találta. Látható volt a templomhajó, ami felett egy négyszögletes részen cellák nyomait látta, közepén kúttal, nyugatra egy toronyalapozást figyelt meg. Említ egy délebbre fekvő kutat is. 1763-ban készült egy térkép, amely a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat ábrázolja. A térkép rudera ecclesiae felirattal jelzi a romokat, a mellette fekvő völgyet pedig Pál völgyének nevezi. Egy 1768-as térképen rudera templi monasterii felirattal ábrázolják a főkolostort. A helyszínen egy nagyobb és egy kisebb téglalap összekapcsolódása jelenik meg, amely mellett egy kutat, felette pedig egy tornyot lehet látni. A Kurucles felé eső völgy itt is Pál völgye néven szerepel. Egy 1770 körüli térkép, amely Buda területét, valamint Pest és Óbuda egy részét ábrázolja, feltünteti a budaszentlőrinci romokat is. Egy 1773-as felmérési térkép is a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat mutatja, amelyen a felirat és az ábrázolás hasonló, mint az 1763-as térképen. 1822-ben Schams tesz említést a romokról. 1827-ben Jankovich Miklós azt írja, hogy gyerekkorában a romok még embermagasságig álltak, és látta a templom kétszer hat oszlopát, hét oltárának ép asztalát, valamint több márvány sírkövet is. 1826-ra a romok annyira lepusztultak, hogy már alig találta meg a templomot. Egy 1853-as térkép, amely a Szép Juhászné vendégfogadó környékét ábrázolja, még feltünteti a kolostor romjainak egy részét. 1868-ban Rupp azt írja, hogy több mint 40 évvel korábban ő is megvizsgálta a romokat, és látta a falakat Szent Pál kápolnájában, a néhány láb magasan meglévő falakon festett szentképeket figyelt meg és talált itt egy lépcsőt is, mely szerinte a szószékhez vezetett. Könyvének megjelenése idején már néhány kőmaradványon és a monostor kútján kívül semmi sem hirdeti többé a régi dicsőséget.

Forrás: BENCZE ZOLTÁN – SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor