Kréta sziget, Vai

Barátném adott telefonon keresztül egy tippet, hogy nézzük meg a pálmastrandot Vai-ban. Hát kicsit messze volt az... a sziget legkeletibb csücskében... már azt hittem soha nem érünk oda. Végül is megérte, mert szinte egy más világba cseppentünk. Hatalmas datolyapálmák koszorúzták az aprókavicsos-homokos partot, gyorsan be is ugrottunk a vízbe pancsolni, majd én felmásztam a kilátóhoz fotózni. Sajnos nem sokáig élvezhettük a karibik féle strandolást, mert a lenyugvó nap a pálmák majd a hegyek mögé bújt hamarosan.

A parkolóban láttam zuhanyzókat, ahol az egyikbe gyorsan be is ugrottam, aztán ott álltam a csontszáraz tus alatt meztelenül- bambán, amikor hiába kerestem a vízcsapot. A mosdókagylóból locsoltam le magamról egy kicsit a sót, mert tudtam, hogy még hosszú út vár a fürdőszobáig.

Hazafelé még benéztünk a Toplou Monastery kolostor udvarába.

A többszázadik kanyar után aztán ismét megéheztünk. Éppen egy kőbánya melletti kis taverna előtt haladtunk el, mikor úgy döntöttünk visszafordulunk és harapunk valamit. Kicsit elvarázsoltnak hatott az egész a világoskékre festett korsókkal, repkénnyel befuttatott lugassal, színes lampionjaival. Tábla hirdette, hogy itt csak természetes dolgokat kapsz az asztalra...

Miután leültünk, hirtelen el is ment az étvágyunk, mert az ebédlő ablakában egy róka volt kiakasztva, de úgy, mintha még ki kellene véreznie a vacsoráig. Vendég sehol... a szunyókáló spániel is hamar elhordta az irháját, amikor kihozta a néni az étlapot - Köszönjük, csak egy kólát iszunk... Az egyik vendéglőben később aztán jobb étvággyal és jobb körülmények közt vacsorázhattunk meg, majd irány a hotelunk.