Sziasztok, Gábor vagyok!
Szerintem mindenki előtt tiszta lehet az a tény, hogy az Őrség, mint tájegység, nem áll meg a határnál. Átmegy Ausztriába, átnyúlik Szlovéniába. Most Kapornakra látogatunk el, ahol egy tipikus szeres gazdaságba megyünk, amely Néprajzi gyűjteményként működik.
Korábban ezt már lefényképeztem, de este azzal a mozdulattal, hogy megnéztem a képeket, le is radíroztam az egészet (talán először a digitális korszak óta. A legjobban az osztrák képeket sajnáltam, mert szebbnél szebb őszi, színpompás képek voltak, másnap esett le a tavalyi első hó, így hiába mentem vissza, csak téli képeket tudtam készíteni).
Na de most vissza ide. Nem sorolom fel azokat az intézményeket ill. magánszemélyeket, akik bábáskodtak a gyűjtemény megszületésében (nagyon sokan voltak). Ez a szlovéniai magyarság első néprajzi gyűjteménye (1997 óta). A bemutatók a lakóház köré csoportosulnak, melyet kitűnően rendbe hoztak. A terület a Skerlák családé volt, most is ők a tulajdonosok. Az amerikai rokonság hathatós támogatásával a XX. század első harmadában épült fel a központi lakóház. A belső kiállított tárgyak szinte mindegyike máshonnan származik, de igen jól mutatják be az őrségi életformát és gazdálkodást. A családnak olyan jól ment és megy, hogy itt épült meg a környék legnagyobb pálinkafőzője, minőségi termékeit a legjobb szállodákba szállították, a gazdaság is az egyik legfejlettebb a környéken. A lakóépület körül jellegzetes őrségi gazdasági épületek találhatóak, még méhkas is. Miután ingyen megtekinthető, érdemes erre jönni és egy fél órát rászánni (a gazda odaadja a kulcsokat és szabadon beosztva az időt, meg lehet tekinteni az egyes épületekben berendezett kiállításokat. Ha nincs otthon, akkor csak kívülről, nincs bekerítve).
Egy kiegészítés: 1524 óta Batthyány birtok volt Kapornak, II. Lajos király adományozta nekik, miután az előző tulajdonosi család (az Újlakiak) örökösök nélkül kihaltak.