R.k. plébániatemplom - Sümeg

A római katolikus plébániatemplom a város egyik legjelentősebb műemléki épülete. Kívülről egyszerű homlokzati tornyos, egyhajós barokk templom.

1756-1759 között Bíró Márton veszprémi püspök építtette egy régebbi templom maradványainak felhasználásával.

Bíró Márton veszprémi püspök mellszobra a templom bejáratánál látható.

Belsejét Maulbertsch Antal legszebb, Krisztus életét ábrázoló falfestményei borítják. Az 1757 - 1758 között készült festménysorozat európai jelentőségű.

(Franz Anton) Maulbertsch Antal mellszobra szintúgy a templom előtt látható.

Ottjártunkkor sajnos zárva volt, így eme festményekről és a templom belsejéről sajnos nem tudtunk képeket készíteni. :-(

Kicsit bővebben:

A plébánia templom Sümeg nemzetközi hírű nevezetessége, amelynek falai a barokk festészet egyik legnagyszerűbb alkotásainak együttesét, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) munkáit őrzik.

Miután Bíró Márton püspök sümegi lakóhelyén új kastélyát felépítette a török időkben megviselt és szerény parochiális rongyos templom helyett már nagyobbra és tekintélyesebbre volt szükség. E terve végrehajtására széles körű levelezést folytatott, tárgyalásokat tartott és elrendelte, hogy a veszprémi székesegyház építkezéseinél megmarad kőanyagot Sümegre szállítsák.

A templom alapkőletételét 1756. március 21-én Bíró püspök ünnepélyes külsőségek között végezte el.

Maulbertsch-et Bíró püspök az új templom freskóinak elkészítésére hozta hazánkba, aki az idelátogató kései osztrák honfitársai nem egészen alaptalan megjegyzései szerint a magyarok sixtusi kápolnáját alkotta meg Sümegen. E hónap közepén a festősegédeivel Sümegre érkezett Maulbertsch, szeptember 1-jén már a szentély festésén dolgozott. A munka nagyobb része az 1758-as évre esik. A festő 1759. augusztus 6-án, a templom felszentelésén való részvétele után távozott el Sümegről.

Az új templom felszenteléséről kiállított és a sekrestyében őrzött irat szövege szerint a templomot Krisztus mennybemenetelének tiszteletére szentelték.

A püspök ugyanakkor a Ferencesektől megvonta a helyi plébánia vezetését, és azt a világi papsághoz tartozó új plébánosra bízta.

A templom az építkezés kezdetekor lebontott középkori Szt. Katalin-templom helyén áll, és jóval nagyobb méreteivel feltehetően annak alapjait is fedi.

A külsejében egyszerű és barokk stílusú templom nyugati főhomlokzatát négy pillérpár tagolja. A pillérpárok között a két, oldalsó falfülkében Szt. István és Szt. László faragott kőszobra, a falközépen pedig a nagy kórusablak van. A háromrészes főpárkányzat középső enyhe íve alatt Bíró Márton címere függ. Ezek felett emelkedik a kétemeletes torony, amelyet a homlokzattal oromfalak kötnek össze az oldalaik csigadíszén egy-egy álló kőszoborral.

A templomtorony eredeti sisakja az 1799. évi nagy városi tűzvészben leégett, és az 1800-as évek elején klasszicizáló toronysisakkal pótolták.

A torony harangjainak egy részét az I. világháborúban ágyúöntés céljára leszedték és összetörték. Középső harangját Leonard Löw öntötte Bécsben, az évszám szerint 1648-ban. Kis harangját képek díszítik, és rajta az 1721-es évszám van. A torony a közelmúltban egy új harangot is kapott.

A templom külső oldalfalai dísztelenek, és apszisa a nyolcszög három oldalával záródik.

A templomhajó két oldalán 3-3 magasan lévő, kör alakú, a szentélyben pedig 2 félköríves ablakon kapja természetes világítását.

Az egész templombelső arányos, a ténylegesnél nagyobb térhatású és jól áttekinthető. Dongaboltozatos mennyezetét hevederpárok tagolják, a szentély feletti részen álkupolával.

A hajó oldalfalaiban a 3-3 félköríves kápolna fülke közötti falmezőket pillérpárok tagolják.

Az épület igazoló adattal ki nem mutatható tervezőjének Tiethert Józsefet, kivitelezőjének a püspöki palota építésénél is részt vevő Mojzer Pál kőművesmestert tartják.

A plébániatemplom a várból nézve

A freskókon kívül szépek és értékesek a templom bútorzatai, berendezései. A szentély oldalfalaiból kihajló két, címeres oratórium, a szentély rokokó főpapi imapáholyai, a sekrestyebelső szekrénysora, a rokokó szószék gazdag fafaragásai, a templomhajó két első padsorának tulipános, virágos mintás díszítései a 18. századi fafaragó-művészetünk szép és fontos emlékei.

# 444.