Rottweil

Ulm-ból szerdán indultunk el, hogy a sváb Alpokon keresztül végre elérhessünk szülővárosomba Rottweilbe. Az Osztrák Alpok nehezen überelhetők, ennek ellenére volt egy-két komoly szakaszunk. Az útvonalat (Ulm-Rottweil) öcsém tervezte meg, mivel a főútvonalak nagy kerülőkkel jártak volna (kb. 180-190 km), gondoltuk a hegyi utak, faluról-falura lesznek a gyorsabb megoldás (140 km). Végül is tényleg gyorsabb lett, de ehhez be kellett vállalni egy-két komolyabb hágó mászást, de mint mondtam az osztrák Alpok után ez nem jelentett különösebb problémát.

A piciny falvak lakossága viszont valamivel nyíltabb és érdeklődőbb a szokásosnál. A legrosszabb ami történt, az a digitális fényképezőgép halála. Béke csippjeire! Ahogy megkapjuk a Budapesti támogatást, az első hogy veszünk egy új foto-video-audio képességekkel rendelkező új masinát. Apropó pesti támogatás, úgy várjuk mint a messiást, jelenleg itt ücsörgünk Rottveilben (vasárnap kora délután értünk ide) és a rokonaink nyakán élünk, ami kissé kellemetlen, de a sátraink végleg használhatatlanná váltak és a többi felszerelésnek nevezett kacatunk is szar állapotban van. Tehát kedves Budapest! Help! Minél előbb, hogy kalandunkat folytathassuk, hiszen még csak 3-4%-nál tartunk, még csak most kezdünk bemelegedni.