Eltűnt Árpád-kori falu 38 - Csopak

Somogyvámos határában, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll a Puszta-torony nevű épület, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Helyén egy kisebb, félköríves szentélyű kápolna állt, amely a XII. században épülhetett. Döngölt agyagba fektetett, keskeny, lapos téglákból készült, jól megkülönböztethető jegyekkel a második építési korszak falrakásától. A jelenleg is látható pusztatorony a XII. században épült késő román, kora gótikus stílusban, és négyszögből nyolcszögbe formálódó tornya azóta rendíthetetlen. A XIII. század végén kora gótikus stílusban átépítették, és az első templom északi falát belefoglalták az újabba, a hajót széltében, és hosszában megnagyobbították, a kis szentély helyett jóval tágasabbat emeltek, ötszögzáródással. A boltozatok megvoltáról a külső támpillérek árulkodnak.

Pusztatorony 2

Már csak a nyugati fala, a félköríves szentély egy része és a torony maradt belőle. A különleges formájú torony nem csak a harang zúgását segítette a település minden szegletébe eljuttatni, de távolra néző, lőrésszerű ablakaiból kikémlelhető volt a portyázó hordák közeledte, és az egyhajós vaskos, tömör építményben a helyiek oltalmat lelhettek a támadások idejére. A torony történetét írásos emlékek és az itt élők apáról fiúra szálló elbeszélései őrizték meg. Egy krónikás feljegyzései alapján például „a derékmagas falak egy barbárul befalazott gyermek testét rejtették. E gyermek Koppány vezér fia, a kis Kupa volt.”

Pusztatorony 3

Bár most a lakott területtől távol esik, valamikor itt terült el az ősi Csopak és Vámos nevű község. Mindkét község története az avar időkbe nyúlik vissza. Írásos emlékek és régészeti feltárások tanúsítják, hogy a hely már az avar időkben is lakott volt. Nem lehet tudni, hogy a puszta torony Csopak, vagy Vámos temploma volt-e. Az egykori falu helye a templomrom körül volt, korai leírás szerint Gamás birtok déli részén. Legenda szerint a Somogyváron székelő Kupán vezér birtoka volt, aki Sarolt fejedelemasszonytól kapott vámszedői jogával élve gyűjtötte a vámot a régi római hadiúton és kereskedelmi úton érkező kufároktól.

Miután 1091-ben Szent László király megalapította a somogyvári bencés apátságot, Csopak az apátság egyik leányplébániája. A falu 1229-ben a Fejérvári Prépostság tulajdona. Ekkori időben Csopakon 16 háznép udvarnoka élt összesen 110 fővel. 1237-1240 között részben a Pannonhalmi, Szent Márton-hegyi apátság birtoka volt, és lelki gondozásukat a bencés szerzetesek látták el. A tatárjárás idején teljesen elnéptelenedett, vagy elpusztult, mert a tatárjárás után többször néptelenként, lakatlanként említik.

1391-ben Kővágóörsi (Battyáni) György királyi adományul kapja, majd 1395-ben Zsigmond király az ekkorra elnéptelenedett Csopakért és több környékbeli földért, Atádot adja Györgynek. Csopak így rövid időre újra királyi birtok lesz, majd 1396-ban a még mindig lakatlan falut a Marczaliak kapják. Később, mivel Marczali János magva szakadt, 1490-ben Hunyadi Mátyás király Korvin Jánosnak adományozta.

Vámos falut az 1575-ös adólajstromban Vámosfalva néven jegyezték fel.

A somogyi Csopak a környékbeli falvakkal együtt a török időkben teljesen elpusztult, majd lassan nevük is feledésbe merült. Írott források nem szólnak a templomról, még a török időkben elpusztult falu nevét sem ismerjük pontosan. Sajnos, mindkét faluról kevés információval rendelkezünk.

Pusztatorony 6

Az ásatást vezető Valter Ilona az Árpád-kori Csopak falut lokalizálta e helyre, amelyet egy 1229-ben kelt oklevél a fehérvári káptalan birtokaként említ. Ezen a nyomon elindulva és a hasonló nyolcszögletű tornyok korabeli előfordulását megfigyelve jutott Kozák Károly régész arra a feltételezésre, hogy a somogyvámosi templom kora gótikus átépítésének köze lehetett a magyarországi keresztes-ispotályos lovagokhoz. A Szent János-lovagrend hazai anyaegyháza Székesfehérváron volt, ez a ritka toronytípus pedig a XIII–XIV. századi Magyarországon jellemzően a rend oklevéllel igazolható birtokain, építkezésein fordul elő.

Pusztatorony 11