SOMOGYVÁR, Történelmi emlékhely, Bencés Apátság romjai

Visszatértünk Somogyvárhoz, régebben voltunk itt, de akkor fényképezni nem sikerült. A táj gyönyörű. Sajnos a romok csak alapjaiban maradtak meg az utókornak, de így is jelentős, látványos. Az apátság mellett jó ötlet a kilátótorony, melyből tiszta időben gyönyörű lehet a kilátás a környékre. Mi viszonylag párás időben voltunk, de így is szép.

Rövid története:

A középkorban a Balaton déli vizeinek mocsarai egészen a somogyvári Kupa-hegyig nyúlottak. Koppány vezérnek a területen volt vezéri szállása, és innen indult lázadó seregeivel Veszprém alá 997-ben. István a Koppány felett aratott győzelme után a Somogyi földek népeit tizedfizetés szempontjából a Pannonhalmi apátság alá rendelte.

Ezt követően 1091-ben jutott jelentős szerephez, amikor I. László király Szent Egyed tiszteletére e helyen alapított egy bencés apátságot, a Franciaországból behívott Bencés szerzetesek számára. 1095-re az apátság elkészült, és a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt. Tiszta lombardiai román stílusban építették és hozzávetőleg 2.5 hektáron terült el. A 13. századig csak francia szerzetesek éltek falai között, fénykorában mintegy 15-20 barát mondhatta itt az imákat, rajzolhatta a díszes kódexeket és dolgozhatott nagy területet magába foglaló kertjében. Alig négy esztendő elteltével ide temették el az alapító uralkodót, majd néhány évtized múltán Nagyváradra helyezték át hamvait.

Somogyvár, Bencés Apátság 01

A régészeti feltárások szerint a földvár nyomvonalát követve alapozták meg azt a vastag külső téglafalat, aminek oltalmában évszázadokig háborítatlanul élhetett az egyházi közösség. A körülötte épült téglafal építése a XII. században zajlott. A 13. század végén a Kőszegiek fegyveresen elfoglalták, majd 1316-ban sikeresen ostromolták meg és vették birtokukba Károly Róbert csapatai. A békésebb évtizedekben ismét egyházi jellege került előtérbe. Több olyan magánoklevél is előkerült az idők folyamán, amely azt bizonyítja, hogy Somogyvár a korabeli jogrendben fontos szerepet játszó hiteles helyként, levéltárként is működött. Egyes szakértői vélekedés szerint az ott élő szerzetesek írták, majd őrizték a Pray-kódexet, mely az első magyar nyelvű írást, a Halotti beszédet és könyörgést is tartalmazza. (Keletkezése 1192-1195-re tehető, jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtár féltett kincse.)

1410-ben Zsigmond király a Marczali családnak adományozta a mezővárost a kolostorral együtt, ezzel a nagyhírű bencés épületegyüttes magánföldesúri függésbe került. A szerzetesi közösség létszáma is egyre fogyatkozott. Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület. Végső romlását az 1543 körül megjelenő török csapatok okozták, akik ellenállás nélkül szállták meg épületeit, melyeket erődítményül használtak.

Somogyvár, Bencés Apátság 07

1686 őszén a Budát felszabadító Habsburg csapatok bevonultak Somogyba is, ám a katonai jelentőségét vesztett erősség téglafalait - az omladozó apátság épületeivel együtt - a betelepülő lakosság nagy részben lebontotta, építőanyagul használva lakóházaihoz. A Szent László királyunk alapította bencés kolostor maradékát csak az 1970-es években megkezdődő régészeti feltárás hozta a napvilágra, a legépebb állapotban a déli szentély és a déli főfal maradt meg, helyenként közel 4 méter magasságban. A kolostor udvarán létesített ciszterna csaknem teljesen ép állapotban maradt fenn.