Strasbourg

Izgalomban volt a család, hiszen még soha nem voltunk a franciáknál. Egy komp vitt át bennünket és az autónkat ingyen(!) a Rajna folyón, majd kb. húsz kilométeres mellékútszakasz után elfogott bennünket a pánik, mert hirtelen egy autópályán találtuk magunkat és gőzünk se volt, hogy kell-e ide autópályamatrica vagy sem! Szerencsére hamarosan le is kellett róla hajtani, mert máris megérkeztünk.

Egy híd alatt találtunk is parkolót, ahonnan elindultunk felfedezö útra. Európa fövárosaként is emlegetik Strasszburgot, mivel itt van az európai Parlament, Tanács és az Emberjogi Bíróság székhelye. Az épületeket jó lett volna megnézni, de jelenlegi mozgáskorlátozott létemre örültem annak is, hogy egy darabon a centrum irányába araszolhattam. A kis bicebóca sétám során felfedeztük így is a vasútállomás főpályaudvarát, ami tényleg látványos, mert az üvegkupola alatt egy csodálatos régi épület bújik meg.

Láttunk egykét katedrálist a távolból és egy kívülről érdekes, de belülről egyszerű templomot. Elsétáltunk a Modern Művészetek Múzeuma előtt, de oda hat lóval se tudtam volna a három férfit bevonszolni. Fagylaltozás közben figyeltük az ultramodern-villamosközlekedést, az öreg, muzeális autótragacsokat és az embereket.

Mivel egy vendéglő se volt fiaimnak szimpatikus így ismét a Meki-ben kötöttünk ki, ahol BigMac- menüt evett a család. Az óvárosig már nem jutottunk el, pedig szép lehet mert az UNESCO védelme alatt áll.

Visszafelé megtankoltunk, mert azért a német benzinárakhoz képest valamivel olcsóbban kaptuk a gázolajat. Betértünk egy szupermarketbe ahol ott is hagytam 100 Eurót, de mint később kiderült ehetetlen, íztelen vagy rosszízű dolgokért. Egyedül a tusfürdőket és a francia bort, sajtot volt érdemes megvennem.