Tevegelés Sidi Ameur-ban

Tevegelni igen vicces dolog

Már legalábbis nekünk embereknek, a tevéknek már nem biztos, hogy olyan jó. De legalább úgymond emberközelbe kerülhetünk egy olyan állattal, amit eddigi életünk során max. az állatkertben láthattunk és megtapasztalhatjuk azt, hogy vajon miért is hívják a sivatag hajójának.

Biztos sokan tudják, hogy azon kevés állatok közé tartozik, amelyik nem ellentétesen lép a lábaival, hanem az egy oldalon lévő lábaival lép közel egyszerre, majd a másik kettővel. Ettől lesz az állat mozgása olyan furcsa, kissé imbolygó, mint egy hajó. Ezt eddig is tudtuk és mindenféleképpen meg is akartuk tapasztalni. Fantasztikus élmény, persze csak akkor, ha egy kényelmes tevét fogunk ki. :-)

Kényelem alatt a szalmával kitömött, fából tákolt, rongyszőnyeggel letakart nyereg szerű valamit értjük.

Tündüs : )

No meg a teve sem mindegy, bár általában a többség jól viselkedik, de néha-néha, egyik-másik képes furcsán lépdelni, avagy inkább botladozni, mert szerencsétlenek eléggé szorosan egymáshoz vannak kötözve.

Mint a műholdas képen is jól látható, kicsit messzebb van a turista övezettől, Sidi Ameur ennek a kis falucskának a neve, s az itt élők jórészt az Olíva-fa ültetvényeken szorgoskodnak. Magyarul leszedik a termést, amikor beérett, egyébként hozzá sem nyúlnak. :-D

A tevék is itt tesznek egy kört az ültetvények közötti utakon, valamint quadozni is itt lehet. A tevekaravánhoz tartozik még pár apró termetű ló is, szóval lovagolni is lehet, bár ne fogjuk erősen a kantárt, mert amint meglátnak egy szép friss fűszálat, azonnal lehajolnak érte. :-)

Ha nem bírnánk a tevegélést, akkor átülhetünk a négy lovaskocsi egyikére, mely szintén a karavánt kíséri. Viszont ne próbáljunk meg egyedül le és felszállni, ha nem akarunk bokatöréssel szenvedni a nyaralás utolsó napjaiban, szóljunk inkább a kísérők valamelyikének, akik egyébként játszi könnyedséggel dobnak fel minket a teve hátára, mint egy zsák krumplit. Még zo-t is, aki 190 cm magas és pont 100 kg. :-D

Tündüs is megeteti. : )

Ajánlott ruházat:

Hosszú nadrág, mert a teve oldala kidörzsölheti a lábunkat, a szoknya pedig eléggé viccesen hat, amikor széttett lábakkal ülnek a hölgyek a tevén. :-)

Kalap, sapka mindenféleképpen, bár az út elején pár dínárért szert tehetünk egy szép, tunéz népviseleti kendőre, valami pánttal.

Ásványvizet se feledjük, mert adni nem adnak, vagy nem tudnak, vagy nem akarnak.

Azonban a tevegelés után igencsak kiadós ebédet szolgálnak fel egy helyi asszonyságnál, aki az orrunk előtt fogja bemutatni, hogy hogyan sütik a kenyeret (pitát) már pár ezer éve a berberek. Igen érdekes látnivaló, a frissen sült pita pedig nagyon finom. Lesz hozzá bőven csirkehús, zöldségek, gyümölcsök, üdítőitalok, szóval jól fogunk lakni, ne aggódjunk azon, hogy esetleg lekéssük az ebédet a hotelben.

Amíg táplálkozunk az árnyas fák alatti padokon, addig előhívják a fényképeket, amit az egyik kísérő készített az út során, de ezeket igen borsos áron fogják kínálni, úgyhogy alkudozni itt is kötelező. Gyereket ne küldjünk fizetni, mert láttuk, hogy nekik nem adnak vissza! :-(

# 507.

u.i.: Amikor még tavaly néztük a műholdas képet, akkor még fel lehetett fedezni a tevekaravánt és a narancssárga ponyvás lovaskocsikat, mára azonban sajnos eltűntek. Esetleg, ha valaki megtalálja az elkóborolt tevéket, az visítson! :-)