3 kerékpártúrám is érintette, 2 éve, tavaly (amit már többször is említettem) és idén is.
2 éve szó szerint körbejártam a Tihanyi fszt-t, tavaly csak Tihany községet és Sajkodot érintettem, az idén Tihany községet a komp irányából. Imádom ezt a helyet. A túristautak kiválóak, a kilátás gyönyörű. A félszigetet körülölelő hegyeken és a Belső tó környékén gyönyörű séták tehetők.
Minden túrázónak, kirándulónak tudom ajánlani.
A Balatonfelvidéki Nemzeti Park része.
A monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. Latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is találunk. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik.
A tatárjárás (1241-1242) nem okozott pusztítást az apátság épületében és birtokaiban sem. Ezt követően épült ki a kolostort körülvevő erődítmény.
A kolostor életében a török-magyar harcok hoztak igazán gyökeres fordulatot. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt, az erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszemévé vált. Az ezt követő csaknem másfél évszázad alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban. A katonaság 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot, egy váratlan, tragikus tűzvész azonban 1683-ban a kolostori épületeket romba döntötte. A török harcok lezárulta után (1699) nem volt szükség az erődítményekre, ezért a védőműveket 1702-ben lerombolták.
1719-ben kezdődött meg az újjáépítés Wittwer Márton karmelita építész tervei szerint. Eleinte csak két lakható szoba volt a kolostorban, és egyházi szertartás céljaira csak az altemplomot lehetett használhatóvá tenni. A középkori épületeket elbontották, s több mint három évtized alatt, 1754-re fölépült a kéttornyú (35 m magas), nagy barokk templom. Ez 46 méter hosszú és 16 méter széles. Ugyanekkorra készült el az új kolostorépület is.
Eredetiben maradt meg az altemplom, I. András király sírjával.