Visegrádi kiránduláskor mindenképp megér egy megállót Visegrád első vára, ami tulajdonképpen az Államalapításunk része. A Duna fölé magasodó Sibrik-dombon a 4. század első felében, Nagy Konstantin római császár idejében épült fel a Pone (Ponts) Navata nevű római erőd. A nagyjából háromszög alakú erődítményt U alakú és legyező alakú tornyok védték. A katonák kaszárnyái a falak mentén álltak. A 4. század végén a Duna felőli oldalon egy nagy, négyzetes alaprajzú torony, a Praetorium (parancsnokság) épülete készült el. A Duna menti limes egyik legjelentősebb építménye volt. Az 5. században a rómaiak kiürítették az erődöt, a helyükre rövid időre germánok költöztek, majd az épület lakatlanná vált. A magyarság letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett szállásbirtoka. A magyar államalapítás idején a falakat kijavították, és a megyés ispán költözött ide. Ekkor kapta a vár a Visegrád nevet. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi Visegrádot (mely magas várat jelent).
A 11. század közepén épült fel a falak között az ispán kőháza. 1081 és 1083 között ebben a várban tartotta Salamon királyt őrizet alatt I. (Szent) László (ez nem azonos a Salamon-toronnyal. A vár a 12. században elvesztette jelentőségét, majd 1242-ben, a tatárjárás idején pusztult el.