Középkori szerzetesek 08 - Zalavár, bencés monostor és a Récéskúti bazilika

Zalavártól nyugatra, a Zala-ártér Récéskút szigetén található a Récéskúti bazilika, ami egy IX. századi templom romja. Mellette, Zalaszabar irányában található a Zalavár-sziget. A település, és apátság történelme a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza.

A bazilika 1

A magyarok elődeinek tekintett harcias avarokat a frankok a VIII. század végén elűzték a Dunántúlról, nyomukban a jámborabb szlávok rendezték be birtokukat a Zala mocsaras vidékének szigetein. Német Lajos keleti frank király az Alsó-Zalavölgyben hűbérbirtokot ad a Moimir morva fejedelem által elűzött keresztény Priwinának, aki székhelyét itt hozza létre, és a 871-ben, Salzburgban íródott Conversio Bagvariorum et Carantanorum szerint az érsekség missziós területének számító Dunántúlon 847-ben felépítette Mosaburgot. Mosaburg egyházi központként működött. Az erődítmény Mária-templomát 850-ben szentelte fel Liupram salzburgi érsek, és ettől északra egy fatemplomot hozott létre a pogány lakosság megkeresztelésére. Priwina 850-re felépíti magántemplomát Szűz Mária tiszteletére, majd 855-re felépül a salzburgi érsek támogatásával a háromajtós, folyosókriptás Hadrianus mártírnak szentelt zarándoktemploma, melynek szentélyében, kőből épített sírboltban temették el Hadrianus mártír mumifikálódott testét. Erre az időre Priwina székhelye városias jellegű hellyé fejlődött. Ezt követően még két templom épült Zalavár térségében, Szent Adorján mártír ereklyéinek őrzésére és Keresztelő Szent János tiszteletére. Ez utóbbiak egyike a Récéskúti bazilika elődje.

A bazilika 2

861-től, Priwina halála után fia, Kocel lett Mosaburg ura, aki szintén a salzburgi érsekség befolyása alatt folytatta apja templomépítő tevékenységét. A 860-as évek végén Konstantin Cyrill és Methód, a szlávok apostolai hosszú hónapokig itt tartózkodnak, és több éven keresztül Mosaburg lesz Methód pannóniai érsekségének központja. A Récéskúti bazilika alapfalai alatt egy a 852-53 körül épült leégett szláv telep maradványai húzódnak, és 870-ben már fölszentelt templomról tudunk. A 880-as évektől Arnulf keleti frank császár egyik kedvelt tartózkodási helye, aki itt építette ki pannóniai székhelyét. Többször állított ki oklevelet, és a legutolsóban, 890-ben már királyi városnak nevezte. Fennhatósága alatt állt a Dunántúl és Burgenland területe, délre pedig a Ptujig terjedő vidék. A paloták mellett a kézműves mesterek is a térség fejlett kultúráját bizonyítják. Itt öntötték például a Karoling-kor eddig ismert legnagyobb, mintegy 70 centiméteres átmérőjű harangját. Megtalálták a harang öntőformáját.

896-ban a közeledő magyarokkal szemben Mosaburg védelmét hűbéresére, Braszlavra bízta. 907-ben a bajorok itt, Brezalauspurnál szenvedtek döntő vereséget a magyaroktól. A régészek feltáráskor igen izgalmas leletre bukkantak, emberi csigolyába fúródott magyar nyílhegyre… Megérkeznek a honfoglaló magyarok. Mosaburg elesett, és a következő 100 évben csupán leégett rom.

A bazilika 3

A XI. század elején Zalawar újjáéled. Az államalapító Szent István király ezt a helyet jelölte ki a királyi vármegye központjául, és 1017-ben a bencés rend részére megalapította az apátságot, amit 1019-ben felszenteltek Szent Adorján tiszteletére. A Várszigeten talált épületeket a bencés rendnek adományozta. 1024-ig Péter volt az apátja. Tőle északra felépül Zala vármegye első ispánsági központja, egy palánkfalú erődítés, majd a század közepére felépül a Récéskúti bazilika is, amely téglalap alaprajzú, háromhajós templom, a hajók keleti végein egy-egy félköríves szentéllyel. A templom főbejárata a nyugati oldalon volt, de mindkét mellékhajót meg lehetett közelíteni egy-egy oldalbejáraton át. Nyugati vége karzattal és lépcsőtoronnyal tagolt. A XI. század végén a monostort és templomát is átépítik, és az ispánsági központ egy lakótoronnyal és egy templommal, a mai Szent István kápolnával bővül. 1091-ben István nevű apátjáról hallunk.

A XIII. század második felében a Zalavári Apátság hiteleshellyé válik, és a világi közigazgatás elköltözik. Mintegy 1500 oklevelet állítottak ki, és pecsétje, ami kör alakú, és Szent Adorján vértanú álló alakját ábrázolja, 1568-ig nem változott. Körirata: +S CONVENTVS SCI ADRIANI DE ZALA. Apátjai 1251-1267-ig Balázs, 1271-1277-ig Domonkos, 1285 körül Simon, 1278-1279-ig Vysunt és 1296-1300-ig István. A Szent-István kápolnát ezután nem használják. A körülötte lévő temetőben 700 sírt találtak.

A bazilika 5

1301-1314-ig Benedek és 1316-1325-ig Lőrinc apátjáról hallunk. A XIV. században a zalavári apátok azon mesterkedtek, hogy minél több zalai falu tizedét megszerezzék. Ennek érdekében okleveleket hamisítottak. A hamis okleveleket a kapornaki és somogyvári konventeknél sikerült átíratniuk, és hitelességük látszatát kelteniük. Báncsa István esztergomi érsek nevében is fogalmaztak egy levelet 1252-re és 1256-ra keltezve, amely szerint az esztergomi egyházmegye zsinatán az apátság tíz falujának ott megjelent plébánosai személyesen tanúskodtak arról, hogy ők és elődeik mindig a zalavári apátnak tartoztak engedelmességgel a szent királyok rendelkezései szerint, és nem tartoztak a veszprémi püspök joghatósága alá. Az apát évenként káptalanra hívta őket, lelki segítséget adott nekik. A veszprémi püspök viszont törvénytelenül zaklatja őket és társaikat. 1327-ben Kolon, Magyaród és Stolcz tizedét, amit az apátság a Kőszegi Henrikfiak segítségével húsz évig bitorolt, bírói ítélet alapján vissza kellett adni a veszprémi káptalannak. Ekkor apátja Henrik volt, majd 1327-1328 években György nevű apátjáról tudunk.

1335-ben Zalawar határában említik a mellette elvonuló hadi nagy-út elnevezésű utat. 1341-ben nagyböjt idején tűz pusztította az apátság okleveleit. Az esztergomi káptalan ugyanazon év szeptember 15-re keltezett hamis oklevele szerint éjjel égő gyertya esett a sekrestyés ágyára, és a tűzben sok istentiszteletre szolgáló tárggyal együtt a monostor oklevelei is elhamvadtak. Közöttük pápai bulákkal és a szent királyok és utódaik pecsétjeivel ellátott kiváltságlevelek is. A tűzvész ténye I. Lajos király két levele alapján biztosra vehető. Az 1341. évi, tűzvész előtti időből alig egy-két oklevél említi az apátságot, az utána következő években viszont legalább 130. Ezeket nagyobbrészt a Zala Megyei Levéltár őrzi. Feltűnő a pápai privilégiumok teljes hiánya. János 1339-1342-ig volt apátja, aki 1342-ben részt vett a visegrádi káptalanon. Miklós 1347-1361-ig, Péter 1366-1368-ig volt az apátja, aki részt vesz az 1366-os mogyoródi káptalanon. 1371-1376-ig László, 1380-1391-ig Miklós volt az apátja. 1398-1400-ig György boszniai püspök élvezte több-kevesebb, de inkább kevesebb eredménnyel a Zalavári apátság javadalmait, ekkor apátja Péter volt.

A bazilika 6

A XV. században a monasztikus intézmények élére a király vagy a pápa legtöbbször kormányzókat, Commendátorokat állított, akik időnként más rendek szerzetesei, de a legtöbb esetben világi papok voltak, ezért Zalawar a század végétől egészen a pusztulásáig kommendátorok kezelésében volt. István 1402-ben, János gubernátor 1406-ban, Benzi-Gualdo András kommendátor 1408-ban, János gubernátor 1413-ban, Benedek 1417-ben, Ferenc 1419-1422-ig volt apátja. 1427-1430-ig András szerzetes irányította, és Zsigmond királytól 1427-ben Zalawar országos vásár-tartásra nyert jogot, emiatt a mezővárosok közé sorolható. Pál gubernátor, argesi püspök 1439-1448-ig irányította az apátságot. Az 1440-es évekre a monostort megerődítik. Az 1420 körül védelmi célokra átalakított bazilika, mint erősség 1442-ben a Rozgonyi családé. Zalawar János apátja 1449-ben az apátok szekszárdi gyűlésén vett részt. Ezt követően Péter volt az apátja 1467-ig, Mihály milkói püspök, gubernátor 1471, majd Mátyás király udvari orvosa, Aquilejai Angelus kommendátor 1474-ig. 1474-ben az apátságnak 35 jobbágy portája volt. Telegdi Oroszlános János pécsi kanonok 1476-1478 években és Leontius János gubernátor 1479-ig irányította.

1482-ben Báthori István országbíró familiárisainak, Bese Lukács és Nagy János, békavári várnagyoknak embere egy éjjel megtámadta Almási Gergely zalavári kúriáját. Emiatt, és számos más hatalmaskodás miatt Mátyás zalavári apát, aki 1482-1484-ig volt apátja, elégtételt követelt. Nem valószínű, hogy az oklevélben említett kúria azonos lenne a Récéskúton feltárt udvarházzal, ugyanis az utóbbi sokkal jelentősebbnek tűnik annál, hogy az apátság megkockáztatná, hogy közvetlen szomszédságában, ráadásul a saját földjén egy nemesnek erődített lakóhelye legyen. Vince kommendátor 1486-1487-ig, Kemendi László vasvári prépost 1490-1492-ig és István 1500-ban volt vezetője.

A középkor folyamán Zalawar végig az apátság birtoka maradt. A magyarországi bencés apátságok közül jövedelmét tekintve a XV. században a harmadik helyen állt, a zobori és a tapolcai után. A XV. században újból átalakították a récéskúti bazilikát. Ezekből az építésekből származik a nyugati toronypár falainak alsó része és a déli toronyhoz csatlakozó külső toldalék. 1508-ban Thurzó Gergely, aki 1512-ig volt az apátja, a bátai apáttal együtt elvégezte 17 bencés monostor vizitációját. 1512-ben Zalavár is tagja lett a bencés apátságok szövetségének Tolnai Máté pannonhalmi főapát elnöklete alatt. Apátja 1515-ben részt vesz a pannonhalmi káptalanon, aki Kapornay Miklós soloni püspök volt 1514-1524-ig. Ezt követően Nádasdy Tamás gubernátor 1526-1532-ig, Hasságh Ferenc gubernátor 1535-1541-ig, és Mezőlaky Ferenc 1553-1568-ig volt apátja. 1560-ban négy, 1568-ban öt tagja volt a konventnek. A XVI. század közepén Nádasdy Tamás nádor, az apátság kormányzója további védműveket építtet. 1575-ben a szerzetesek elhagyják, és szerepe a török közeledésére végvárrá fejlődött. Ezt követően, mint apátság, már lakatlan, és névlegesen Kamáncsay Gergely 1558-1560-ig és 1562-1565-ig volt apátja.

Az épületegyüttes magyar kézen lévő végvárként 1702-ig áll, ekkor I. Lipót császár parancsára felrobbantják.

Összefoglalva elmondható, hogy a 14. század végén a zalavári monostor mellett a Récéskúti bazilikával egy udvarház épült, amely valamikor a 16. század elején pusztulhatott el. Az udvarház leginkább a zalavári uradalom gazdasági központja lehetett, elválasztva ezt a monostor hiteleshelyi tevékenységétől, de az éppen erre járó kommendátorok ideiglenes tartózkodási helyeként is szolgálhatott. Zalavárat G. Turco olasz hadmérnök felvételi rajzáról ismerjük. A Récéskúti bazilika alapjait 1946-ban találták meg. A bazilika falai az ásatásból elég alacsonyan kerültek elő, ezért egységesen felmagasították őket, majd az így kialakított, de erősen szétfagyott romot 1960-ban az OMF konzerváltatta.

Érdekes lelet a három összeillő darabból álló ajtószárkő, amit márványszerű, kemény mészkőből faragtak, s az Itáliában is kedvelt fonatkör mintával díszítettek. Oldallapján egy 11. században odavésett latin nyelvű felirat olvasható: „Aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyittatik.”