Rózsa énekei, a

1944 ősze. Sárgacsillag, gettósítás, nyilasterror. A magyar főváros zsidó lakossága tehetetlen beletörődéssel várja sorsa tragikus beteljesülését. Az utcákon tapasztalható szörnyűségek ellenére azonban a város egyik villájának kertje fölött - ha csak rövid időre is - kiderül az ég. Ez a néhány perc friss erőt jelent az itt bujkálók szívének, és az elgyötört lelkekben napról-napra ismét tovább élteti a reményt. A titokzatos erő egy csodálatos ének: minden este felcsendül a villa toronyszobájában. Halász Géza, a villa vendége szerint egyetlen zsidónak sincs oka félelemre, amíg a hang tulajdonosa, a maga is zsidó Rózsa Imre, a világhírű operaénekes Budapesten marad, és amerikai, brit, svájci, svéd, vatikáni kapcsolatai ellenére sem menekül el az országból. Halász minden este hétkor, ételhordóval a kezében meglátogatja az énekest, együtt vacsorázik vele. És rendre felcsendül a csodás ének. Nem gondolkoztat el senkit, hogy a különc énekes soha sem keresi a kapcsolatot a házban menedéket találó hitsorstársaival. Egyedül a tizennégy éves Tomi, Halászék fia hallgatja gyanakvással, vegyes kíváncsisággal az esti éneket, és próbálja kilesni a toronyszoba titkát. A kiskamasz kitartó és elszánt nyomozással megfejti az operaénekes különös rejtélyét. Közben a vészterhes napok pergő eseményei igazi felnőtt férfivá érlelik a fiút, számára szinte észrevétlenül. A történet alapjául egy budapesti családdal megtörtént események szolgáltak.