Otto Wagner, a modern építészet látnoka

Mottó: "Csak abban hiszek, amiben hinni tudok, így teljesen biztos vagyok benne, hogy a halál után nincs élet, és hogy tetteink nem nyernek sem büntetést, sem jutalmat. Azt azonban erősen hiszem, hogy minden embernek kötelessége, hogy alkosson valamit ezen a világon." Otto Wagner Otto Wagner építész halálának 100. évfordulójára készült ez a rendkívül színvonalas kultúrtörténeti ismeretterjesztő portré- és dokumentumfilm. Bécsben tavaly óriási kiállítással tisztelegtek a világhírű építész előtt, a Wiener Múzeumban. Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner) (Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte. Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Otto Wagner, bécsi építész pályaképe a Ringstraßenzeit historizmusának közegében bontakozott ki. Közel négy évtizedet átfogó fő alkotói periódusát korát meghaladó, modern törekvések fémjelzik. Életművével mintegy átvezette az építészetet a 20. századba, bár kortársai körében sokszor nem talált megértésre, és az uralkodóház tagjai sem preferálták az általa képviselt építészeti formanyelvet. A film bemutatja életrajzának és munkásságának főbb állomásait, valamint legfontosabb műveit, köztük a Länderbankot, a nußdorfi gátat, a bécsi városi vasút építményeit, a Wienzeile bérház-csoportját a híres „majolikaházzal”, a Postsparkasse épületét és a steinhofi templomot, valamint Wagner városépítészeti elképzeléseit. 1899-től a bécsi szecesszió egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására. A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett.