A Korona hercege - 7. rész

Film adatlapja

Song-yeon festőtehetségével nagy sikert arat a kínai küldött, Wang-yun előtt. Dae-soo kétségbeesik amikor rájön, hogy tudtán kívül segédkezett a kínaiaknak ajándékozandó fehér vászontekercsek ellopásában, és megpróbálja kiszedni tolvajtársából, hová kerültek a tekercsek. A nagyurak nem tudják, honnan teremtsék elő a hiányzó százötven tekercs fehér vásznat; ez a fejlemény nagyon jól jön az álnok Hwa-wan-nak, Seok-ju-nak és Hu-gyeom-nak, akik a herceg bukására törnek. Azonban Song-yeon váratlan ötlettel áll elő: fessék be a sárga vásznakat fehérre és adják azokat a küldötteknek. A trükk beválik és Lee San megköszöni Young-mo közreműködését, azonban nagyon megdöbben, amikor rájön, hogy gyermekkori barátnője és a tehetséges damo, Song-yeon ugyanaz a személy.

1762-ben, Young-jo király palotájában az udvari hatalmasságok belső hatalmi harca dúl, aminek a trónörökös koronaherceg áldozatul esik, saját apja éhezteti halálra. Itt találkozik véletlenül három egykorú gyerek: a bátor, elárvult Song-yeon, akit nagybátyja ad el a királyi udvarba udvarhölgynek, Dae-soo, akit eunuchnak szánnak, de még nem kasztrálták és nagyon fél emiatt, valamint a talpraesett Lee-San, a trónörökös fia, a király unokája. A három gyerek életre szóló barátságot köt. Sado koronaherceg egy rizsládába zárva raboskodik, mivel apja, Young-jo király azt hiszi, hogy összeesküvést sző ellene. Sado egy festményt bíz Lee Sanra, hogy mutassa meg a királynak, mert akkor megenyhül iránta érzett haragja. Azonban Lee San csak azt éri el, hogy szeszélyes nagyapja kitiltsa őt és anyját a palotából.