Ének az életért - Dél-Afrika hangjai

Film adatlapja

A dél-afrikai szegénységből sok-sok tehetséges gyermek úgy törhet csak ki, ha mint leendő operaénekes bekerül a Johannesburgi Operába, vagy az énekkarba. Az opera, ez a némileg régimódi, európai műfaj, elevenen virágzik az Afrika legdélebbi részén lévő Fokvárosban. Sokak számára jelenti a kitörés és az életkörülmények megváltozásának reményét. A Fokvárosi Operaházban bemutatták Verdi Rigolettóját. Fokváros fehér elitje úgy nézi az operát, amelyben fekete énekesek adnak elő olasz áriákat, mintha ez mindig is így lett volna. Pedig a feketék csak 1994 óta, amikor az apartheid véget ért, énekelhetnek ezen a színpadon. Az opera műfajának egyébként nincs hagyománya a dél-afrikai feketék között. Hogy lehet, hogy a nyomornegyedek énekesei a Fokvárosi Operaházban lépnek fel? Az olasz Angelo Gobbato 2005-ig, hosszú éveken át volt a Fokvárosi Operaház igazgatója. Az 1990-es évtized elején, a szegregációs politika ellenzőjeként, igyekezett kapcsolatot teremteni az operaház és a nyomornegyedek között. Az volt az elgondolása, hogy az afrikai kórus-éneklés hagyományait, és – ahogyan ő nevezte – azokat a „hangcsodákat” az opera céljaira használja fel. Angelo: Az ember tudta, hogy ezek a hangok léteznek. Hogy léteznek csodálatos közösségi kórusok, amelyek pompásan énekelnek. De hogyan lépjek kapcsolatba velük? - ez itt a nagy kérdés! Fikile Mivinjelwa énekli a Rigoletto címszerepét. A ma Dél-Afrika szerte ünnepelt operaénekes árván nőtt fel, bűnözés és szegénység közepette egy Fokváros környéki nyomornegyedben. Nem volt könnyű kezdet. Fikiléhez hasonlóan, a Fokvárosi Operaház énekeseinek csaknem 90 százaléka a nyomornegyedekből jött. Az előadás után minden este hazatérnek otthonukba. A nyomornegyedekben élők legtöbbje nem engedheti meg magának, hogy jegyet vegyen a Fokváros központjában lévő Operaházba.