Portré - Hrutka Róbert - 434. rész

Izgalmas sorsok, történetek vasárnap éjszakánként. Várjuk Önöket!

Műsorvezető: Barabás Éva

Egy nyári punk, aki Makk Károly filmrendezővel is dolgozott együtt, egy elhangolt zongora volt az ő hangszere, ma pedig már a zenei élet egyik kiemelkedő alakja, Hrutka Róbert mesél nekünk sokszínű életéről. Gyermekkorában többször is műtötték a fülét, majd az orvos megsimogatva a fejét közölte, hogy a hallását nem sikerült teljesen rendbe hozni, de sebaj, esetleg zenész nem lesz belőle. Robit mégsem ez motiválta a céljai elérésében, sokkal inkább az érzések, melyet csak a zenén keresztül tudott igazán átadni. Azt mondja, a zene volt a kapocs közte és a világ között. Sokáig kereste az útját, a hozzá leginkább illő zenei műfajt, de 16 évesen már saját dallamokat komponált. Habár kottát olvasni szabályosan nem tud, de a fejlett technika nagy segítségére van, és autodidakta módszere után, zenetanárok is oktatták a tehetséges művészt. A Kincsem című magyar film magával ragadó zenéjét is Robinak köszönhetjük, pedig közben tragikus családi történés árnyékolta be a munkáját, s akkor a zene is eltűnt. A csoda, a hit, a barátok, a kitartás és a Kincsem stábja türelemmel, megértéssel és empátiával vártak arra, hogy a művész újra megnyíljon. Hrutka Róbert decemberben életműkoncertre készül, melyben zenésztársainak, barátainak is nagy szerepe lesz. A Portréban azt is elmeséli, milyen volt Sting előzenekaraként részt venni az ő munkásságában, továbbra is cél a vele való együttműködés, de még Adel számára is van mondanivalója, vagy inkább komponálni valója. Családjáról, az őket ért nehéz időszakról csak nálunk mesél, és hogy felesége a gimnáziumban, miért mondott nemet a lánykérésre, az is kiderül. A csoda, és egy kis zenei útravaló a Portréban.