Rend a lelke

1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták Magyarországon, de Emil atya és Gemma anya - hogy az üldöztetés éveiben is összetartsák a közösséget - néhány nővérrel együtt, akár egy civil család, Érdre költöztek. A közösség tagjai gyárban vagy hivatalban dolgoztak, kitüntetéseket szereztek, nyaraltak a Balatonnál vagy éppen színházba, moziba jártak – mint minden rendes lány. Esténként és hajnalban azonban zárt ajtók és lefüggönyözött ablakok mögött - a monasztikus eszmény jegyében - titokban folytatták a szerzetesi életet. Emil atya regulamagyarázatai indigóval gépelt papíron és magnószalagon jártak körbe az érdi és budapesti nővérek lakásai között, míg Gemma nővér lelki támogatásával és józan felelősségtudatával mutatott utat. Az ÁVH végül 1967-ben csoportdossziét nyitott Bakonyiak fedőnév alatt az illegális tevékenység felderítésére. Így került egy megfigyelésre szánt kanapé az érdi monostor főkapujával szemben a bokor alá, meleg kávé az ÁVÓ-s kezébe a házkutatásnál, és az Édesanyának szólított Gemma nővér egy Wartburg személygépkocsi volánja mögé. Punk M. Gemma apátnő 73 éve elöljárója a rendnek. Az egyháztörténelemben ez példa nélkül áll. Vezetése alatt a ciszterci nővérek Regina Mundi közössége a korszak egyik legerősebb, illegálisan fennálló csoportjává érett szerzetesi életszentséggel és bátorsággal.