Ringstraße - A bécsi körút története III/3. Emberek a körúton

150 Jahre Wiener Ringstraße 3 - Menschen auf der Ringstraße

A Szentpétervári Nyevszkij proszpektnél is hosszabb Ringstraßén álló, építészetileg impozáns intézmények több tízezer embernek adnak munkát. A dokumentumfilm sorozat harmadik része közülük mutat be néhányat: a Burgtheater főruhatárosát és - jegyszedőjét, Engelbert Auert, a Landtmann kávéház főpincérét, Bettina Brixát, a Parlament gyors- és gépírónőjét, Marie-Luis Horvath kertészmérnököt, Richard Szabo villamosvezetőt, Lotte Tobisch szalonhölgyet, a Hotel Imperial két dolgozóját. 1857 karácsonyán közhírré tették: Ferenc József császár elhatározta, hogy lebontatja a bécsi városfalakat és a helyén impozáns körutat építtet – a Ringstraßét. Az elkövetkező évek és évtizedek folyamán megszülettek azok a híres, monumentális épületek, amelyek mind a mai napig meghatározzák Bécs arculatát: például az Operaház, a Parlament, a Városháza. 1888-ban átadták a Ringstraße utolsó monumentális épületét, a Burgtheatert, a Várszínházat. A két építész, Gottfried Semper és Carl von Hasenauer Zemper és Karl fon Házenauer egy 140 méter széles pompás épületet tervezett az új körútra kétoldalt egy-egy fényűző díszlépcsővel: a jobboldalit kizárólag a császár használhatta, a baloldali a főhercegeknek és családjuknak volt fenntartva. Az egyszerű közönség kénytelen volt beérni a főbejárattal. A Comédie-Francaise után a - korábban a Hofburgban elhelyezett - Burgtheater Európa második legrégebbi színháza, a német nyelvterület legnagyobb, Ausztria határain messze túl is legendás színpada. (Eredeti hang digitálisan.)