Aquincum Polgárváros

Budapest területe, főleg a III. kerület bővelkedik római romokban. Aquincum polgárvárosa, a Katonavárosi és a Polgárvárosi Amfiteátrum valamint fürdő jelentős Aquincumi együttest alkot. Érdemes mindet végigjárni.

A Gellért-hegyi oppidumból leköltöző eraviszkuszok és római telepesek alapították. Az Aquincum-canabae-tól északra, a hadsereg felügyelete alá tartozó területtől (territorium legionis) távolabb alakult ki.

Lakossága főleg kereskedelemből és a kézműiparból élt, a termelés javarészt a hadsereg igényei irányították. A házak kezdetben földbe mélyítettek voltak, de egyre inkább városias jelleget öltött. 122-ből származó felirat szerint a település lakóit még vicaninak, azaz a vicus (falu) lakóinak hívták.

124-ben, Hadrianus császár uralkodása idején nyerte el a városi rangot (municipium). A municipális arisztokrácia tagjai bekerülhettek a városi tanácsba (ordo decurionum). 194-ben Septimus Severus császár colonia rangra emelte Aquincumot. Ekkor már körülbelül 60 kilométer territoriummal rendelkező település a 3. század első felében élte virágkorát, lakossága ekkor 10-12 ezer fő lehetett.

Az 5. századra a polgárváros elnéptelenedett, és a lakosság vagy a canabae területére költözött, vagy a provincia belsejébe húzódott. A városfalnak 5 építési periódusa volt. A kezdeti palánkszerkezetű fal- és árokrendszert kő-fa anyagú első városfal váltotta fel Hadrianus alatt, 124 után.

A colonia rang elnyerésekor kezdődött meg a kőfal építése, ezt külső árkok vették körül. Ekkor építették fel a fal védműveit: négyzetes toronypárokkal védett kapukat és átlagosan 90 méterenként elhelyezkedő befelé ugró négyszögletes és kör alakú saroktornyokat.

A 3. században, a fal negyedik építési periódusát kitörőkapuk, tornyok építése jellemzi. Az 5. szakaszban a kettős fal közé habarcsos kőzúzalékot öntöttek, amit téglasorral egyenlítettek ki. A város lakónegyedei (insulae) egymást derékszögben metsző két főút (cardo és decumanus) mentén épültek, és a főutakra futottak a párhuzamos mellékutcák. A főutak metszéspontjában állt a forum. Járószintjét faragott kőlapokkal burkolták.

Innen látható a város podiumtemploma, ami kezdetben a Capitoliumi Trias (Iuppiter, Iuno, Minerva) majd a 3. századtól a császár kultuszának volt szentelve. Itt volt a padlófűtéses curia, ahol ülésezett a városi tanács. Itt állt a törvényhozás háza is (basilica). Ezt a komplexumot Septimius Severus idejében átépítették, a benne felállított korinthoszi oszlopot Iuppiter-Ammon feje díszíti.

Szemben volt a közfürdő (balneum), de minden negyednek volt saját fürdője is. A fürdőhelyiségekben volt illemhely (latrina), vetkőző (apodyterium), gőzfürdő (laconium), a fürdőn kívülről megközelíthető illemhely (forica), küzdőtér (palaestra). Ez alkotta a kifejezetten fürdés céljára szolgáló hideg-, langyos-, és melegvizes medencéken kívül a fürdő rendszerét. A város, a fürdők és lakóházak vízellátását az észak-déli irányú aquaeductus szolgáltatta.

A fürdő szentélyébe Fortuna Augusta és Fortuna Balnearis tiszteletére emeltek oltárokat. A medencéket alulról melegítették. Kő vagy téglalapocskákból rakott oszlopok tartották, ezeket lekenték meszes habarcs keverékéből álló, nagy szilárdságúvá váló masszával (terrazzo-padló).

A falakba is raktak kis csöveket (tubulus), így a padló alatt a fűtőtérből a praefurniumokon keresztül a hypocaustumban szétáradó forró levegő a termeket oldalról is fűthetővé tette. A forumtól keletre haladó észak-déli irányú - és kocsikerék nyomokat megőrző - út, ami a romterület korábbi bejáratához vezet, és a kelet-nyugati irányú főút által határolt területen volt az iparosnegyed. A negyed házai átlagosan 15x17 méteresek voltak. Az utcai fronton portikusz illetve üzlethelyiség, a hátsó részen műhely, raktár és lakóhelyiség helyezkedett el. A házakat keskeny sikátorok választották el. Házai kőből, vagy kőalapra rakott vályogból épültek. Általában 3-4 szobás, középfolyosós épületek voltak, gyakran pincével.

A gazdagabb polgárok házában padló- és falfűtésrendszerek is voltak. A lakóházakhoz vízvezeték és szennyvízelvezetés is csatlakozott. A 2. században megjelent a házakon az ablaküveg, ezért aquincumban síküvegkészítő műhely működött. Ismert a keleti városrészben álló sokszög-alaprajzú Venus-templom, a Mithras- és Nemesis-szentély. A keresztény vallás terjedésével megjelent a basilica, amihez keresztelőmedence (baptisterium) tartozott. A közfürdőtől délre volt a polgárváros bevásárlóközpontja és húspiaca (macellum). Ez egy peristyliumos elrendezésű négyszögletes udvar volt, amit több üzletsor (tabernae) övezett. A bejáratnál volt a piac szentélye, amiben Minerva domborműve állt. Az udvar közepén egy féloszlopokkal tagolt kör alakú épület állt (pseudomonopteros), aminek a rendeltetése nem egyértelmű. A kereskedelmet nem csak a piacon űzték. Egy főutca menti üzlethelyiségből került elő egy Corinthus nevű pénzváltó (mummularius) felirata. Volt egy kettős fürdője, aminek szimmetrikusan épített fürdőhelyiségei voltak külön a férfiak és külön a nők számára. Közelében volt egy nagy, díszes épület, amit az ifjúság testülete (collegium iuventutis) épületeként szoktak emlegetni, melynek ma is látható a birkózójelenetet ábrázoló fürdője.

A látogatáshoz mindenképpen hozzátartozik a következő oldal is:

http://www.awilime.com/utazas/helyszin/budapest_aquincum_arena_polgarvarosi_amfiteatrum/FQ

Új videóval!

További túra - és egyéb videókért iratkozz fel YOUTUBE csatornámon: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0