Bayreuth, Eremitage (2022), SzG3

Az Eremitage egy történelmi része Bayreuthnek. Relatíve nem túl régi a története: egy 1616-os vásárlás révén a bayreuthi őrgrófok egy kiterjedt, csaknem 50 hektáros erdőterület birtokába jutottak St. Johannis falu közelében. A falu még vissza fog térni a későbbiekben (akkor már Bayreuth részeként). Maga az Eremitage kialakítása 1715-bben kezdődött. Kitűnő példája a barokk kerteknek, bosquetekkel, (a bosquet a kertben igényesen kialakított helyszín, különféle célokra) vízi elemekkel, sugárutakkal. Az egész komplexum célja az volt, hogy egy remete helyet készítsenek a bayreuthi őrgrófoknak, a szokásos remetelakokhoz képest kissé luxusosabb kivitelben. A területen két kastély (vár) található, az Óvár és az Újvár (nem tévesztendő össze a városban található Új Kastéllyal). Ezekben alakítottak ki kis luxus cellákat a remetéknek és a remete hölgyeknek . Az egész időszaka alatt jellemző volt az Eremiage-ra, hogy folyamatosan átépítették, lebontottak, majd újra építettek. A II. VH végén Bayreuth szinte ellenállás nélkül került a szövetségesek kezére. Ám közbejött valami. Magában a várakban tárolták a Reich Filmarchívum nagyon sok katonai vonatkozású filmjét. Miután a város szinte teljesen felszabadult, az amerikaiak észrevettek a korábban már említett St. Johannisban katonai mozgást (ez a hely az eredeti Bayreuth és az Eremitage között helyezkedik el)), mivel az ott állomásozó német erők parancsnoka nem szerette volna ellenállás nélkül feladni ezt a helyet. Az eredmény az lett, hogy az amerikaiak szinte tönkre bombázták ezt a helyet, ráadásul az itt tárolt filmek gyúlékony anyagból voltak, így a várak is teljesen kiégtek. Csak 1960-ban kezdtek neki a helyreállítási munkáknak és csaknem 10 évig tartottak.

De vissza az egészhez: Hatalmas parkoló van a kastélykert szélén (most csak néhány autó volt ott). Innen az ún. Csatorna kertbe jutunk. A kertben lévő füves részek nem a szokásos virág sövényekkel vannak körül véve, hanem ember magas fás sövényekkel, hogy a remeték elvonulhassak egyes körbekerített területekre. A kert végén jobbra kanyarodva eljuthatunk az Új Vár-hoz. Ez három épületből áll: középen a Naptemplommal, + két szárnnyal, amelyek nem csatlakoznak közvetlenül a Naptemplomhoz. Az egyik szárnyban egy kávézó található. Viszont érdekes (és szerintem ronda) ezen épületek külső burkolása, kb egyforma méretőre tört helyi kristályokkal, fél-drága kövekkel van borítva. Ízlés dolga, de nekem ez már a barokk szintjén is túlzás. Az Új Vár előtt van egy nagy szökőkút komplexum, ami az oda felé menetkor nem működött, de szerencsére mikor vissza felé mentünk a parkolóhoz, néhány percre bekapcsolták. Érdekes, hogy nincs központi eleme a szökőkút részeknek. Erről egy kis videót is készítettem.

Miután a komplexumot dombtetőre építették, kihasználva a terepviszonyokat, kiépítettek egy vízesés rendszert is. Ennek környékén találhatóak még ezek a bosquetek: kínai pavilon, az alsó szökőkutak, római színház (romok), a Parnasszus, stb. A vízesés rendszertől visszafelé könnyen elérhető a Régi Vár (azért látszik rajta, hogy újjá lett építve, vadonatújnak néz ki). Már más német helyeken is láttam hogy úgy öregítenek egy épületet, hogy kisebb-nagyobb szikla tömböket építenek be - többek között - a falak külső részébe. Kérdéses, hogy ez szép-e. Ez van.

A csatorna kerten keresztül visszatértünk a parkolóba és tovább mentünk Bayreuthba.

Ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik, annak ellenére, hogy az Új Vár burkolása nagyon nem tetszett ( + mennyi értékes anyagot kellett összetörni kisebb darabokra + az a rengeteg munka, amivel felragasztásuk járt), senkit nem beszélnék re az Eremitage meglátogatásáról.