Boujdour (Cabo Bojador)

Laayune-t elhagyva, nekivágtunk az egyre fokozódó kietlenségnek. A Szaharán keresztül gyalogolni állítólag gyakorlati lehetetlenség. Nagyon komoly autós vagy tevés kísérő karavánra van szükség, és még így is könnyen előfordulhat hogy az elkepesztően magas hőmérséklet, a homokviharok és a mérgező állatok végleg kikészítik a fehér embert. Az egyetlen lehetőség, főleg ha gyaloglásról van szó, a Szahara megkerülése az óceán partjai mentén. Ezt tesszük mi is. Amikor elindultunk ezen az ezer kilométert is meghaladó aszfaltozott úton, nem rendelkeztünk pontos információkkal, ami az időjárási viszonyokat illeti. A helyi lakosok sokszor egymásnak ellentmondtak és a tv-s időjárásjelentéseknél sem lehetett tudni hogy közvetlen a partokon mi a helyzet. Nos, az elmúlt napokban kiderült, hogy a helyzet több mint különleges, mondhatni egészen speciális. A forró Szahara és a hűvös óceán találkozásánál az időjárásnak egy olyan össze nem illő, zavaros keveréke áll elő, ami az emberi szervezetet rendesen próbára teszi. Egy átlagos nap, reggel hűvös van, magas a páratartalom, gyakorlatilag ködről lehet beszélni, kb. kilenc óráig napszemüveg nélkül lehet bámulni a napot, a sátor vizes a harmattól. Délelőtt lenge szél fújdogál, néha majdnem szélcsend van. Délután 2-3 óra körül a sivatag és óceán elkezdi a csatáját, a kegyetlen szél amely hűvös is, nyirkos is kombinálva a forró nappal. Nincs ellene védelem, ha nem húzol kabátot, a nyirkos szél a csontjaidig hatol, ha felhúzod a kabátot, átázol az izzadságtól és megfősz. Ez eltart estig, este a szél nyugodtabb, a hőmérséklet tűrhető. A nap az szikrázik, rajtunk két nadrág, pulóver és a kabát, majdnem hiába, még így is sokszor fázunk. Rabat-ban a Magyar nagykövet mondta, hogy errefelé népbetegség az ízületi betegség, mint pl. a reuma és társai. Abszolúte érthető. Nehéz ezt a hülye időjárást megszokni, mindketten betegek vagyunk tőle, már öt napja tart a hidegrázás, láz, gyengeség, étvágytalanság, fejfájás.