Budapest, Budavári De la Motte – Beer-palota, SzG3

Sziasztok, Gábor vagyok!

Végre talán megmozdult valami a magyar műemlékek bemutatása területén. Szinte véletlenül bukkantam a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ honlapjára (érdemes megkeresni és kitanulmányozni, itt erről és most többet nem írnék!). Az egyik általuk kezelt hely ez a kis palota. Már most szeretném leszögezni, hogy ha valaki némi negatívumot is kihall a beszámolómból akkor csak az általam tapasztaltakat és az én, teljesen szubjektív véleményemet láthatja. Kiemelném még egyszer: örüljünk legalább annak, ami van. A negatívumok nem a helyekkel kapcsolatosak.

De la Motte – Beer palota

Akkor most térjünk át erre a palotára:

Könnyű megtalálni a Dísz tér 15. alatt ezt a kívülről viszonylag a környezetébe jól beleolvadó házat. Először nézzük, hogy miért ez a bonyolultnak tűnő elnevezés. Maga a palota régebbi kialakítású, mint ahogy a névadó család birtokba vette volna. A törökök után nem sok minden maradt épen. A megmaradt alapokra épült ez a palota is az 1700-as évek elején. 1760-ban a De la Motte házaspár - De la Motte Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina - megvásárolták a házat. Az alezredes a császári sereg mérnökkari tagja volt és ezért volt joga a vár területén egyáltalán házat venni. Egyébkén csak Ők voltak e palota főrangú urai, a többiek csak közemberek. A Beer név egy patikusé, aki már 1763-tól patikát üzemeltetett a földszinten, itt jelenleg a Posta van. A palotát is megvette 1773-ban. Ő 1807-ig birtokolta a palotát, azután nagyon sok tulajdonos váltogatta egymást. Nagyot ugorva, utoljára irodai funkciók voltak benne (a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága). 2013-ban döntöttek úgy, hogy a palotát bemutatják a nagyközönségnek. A bemutatott terület az emeleten található 5 szobát és a konyhai részt foglalja magába. Itt a pénztárban dolgozó kisasszonyok kis tárlatvezetést is tartanak, nagyon szakszerűen. Erről sem írnék többet, tessék eljönni és meghallgatni őket! A termekben a legnagyobb látványosság a falon található képek sokasága és itt a kép alatt nem bekeretezett képeket kell érteni, hanem a falra festett képeket. Alkotóikról nem maradt fent semmi, mivel nem szignózták azokat.

Meg lehet még tekinteni a padlást is, annak remek gerendázatával. Nekem viszont a konyha tetszett a legjobban.

Akkor most térjünk át a negatívumokra: nagyon úgy néz ki, hogy a látogatottság igen csak alacsony, pedig ha jól tudom ez a kastély az egyetlen itt a Várnegyedben, amely valamilyen szinten bemutatja a valaha itt volt életet. A kisasszonyok nagyon kedvesek, igen jól bemutatják azt a keveset, amit itt meg lehet találni. A legnagyobb problémám azzal van, hogy (és itt nem csak konkrétan erről a helyről van szó) igen bombasztikus kifejezéseket használnak az adott hely hivatalos leírásánál: ékkő, ékszer, stb. Szerintem a helyén kellene kezelni a dolgokat és nem bombasztikus kifejezésekkel felkelteni az érdeklődést, mert ha valaki odamegy és nem valami ékkövet, vagy ékszer szintű helyet talál, akkor bizony csalódni fog a dologban. Sokkal célszerűbb lenne reálisan bemutatni az adott dolgot és örülni, hogy egyáltalán van.

A fentiek ellenére egyszer tényleg érdemes megnézni, már csak a könnyű fellelhetőség miatt is.