Cote d'Azur, Antibes

Antibes (Antibol vagy Antibo) város Délkelet-Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében, a francia riviera-n (Cote d’Azur), Cannes és Nice között. Az Antibes-Juan-les-Pins agglomeráció a megye második legnagyobb városa Nizza után. Területén gyakorlatilag két külön város fejlődött ki, az óváros (Vieille Ville) és az azt körbevevő új város.

Bár a város történelme közel 2500 éves (Massilia-i a mai Marseilles - Phocaeans-ból származó - görög telepesek alapították ie. V. században), ismertségét mégis inkább a Marineland-nak nevezett óceánariumnak köszönheti. Az alapítók adták az Antipolis (~: „szemben lévő város”) nevet, mivel Nizzával szemben helyezkedik el. Ennek ellentmond, hogy Antipolist Nikaia (Nizza) előtt alapították egy II. századból származó irat szerint. Ebben az iratban a város nevének jelentése a Korzikával szemben lévő város . Eszerint a görögök Korzikáról jöttek meghódítani a provence-i vidéket. Történészek szerint ez a verzió sem racionálisabb az elsőnél, sőt az újabb kutatások az első hipotézis valószínűségét bizonyítják.

Marseille bevétele utána Antibes, csakúgy mint Nizza a Római Birodalom része lett. Kr.e. 43-ban Lepidus szabad római városnak nyilvánította és a Narbonne-i régióhoz csatolta és a következő 500 évben megőrizte ezt a státuszát. Ez idő alatt Antipolis a régió legnagyobb városa lett és a fő belépési pont Galliába. A kor műemlékei, mint a vízvezeték és az erőd megerősített falai még ma is láthatóak.

Amikor 476-ban a Római Birodalom összeomlott, különböző barbár törzsek foglalták el a várost, aminek a pusztulás és a hosszú ideig tartó bizonytalanság volt az eredménye. A X. században Seigneur Rodoart védelme alá került a város, aki kiterjesztette az erőd falait és egy kastélyt is épített, amiben lakott. A város közel 200 éves fejlődésnek indult, 1244-ig érsekségi székhely is volt. (A Szent Lélek székesegyház alatt lévő ásatások igazolták, hogy itt valamikor az V. század környékén egy pálos kolostor volt. A Karolingok korában alakították át a templomot. Mai formáját végül a XVI. században nyerte el).

A fellendülés időszakának háborúk és járványok sora vetett véget, a lakosság elhagyta a várost, XI. Lajos uralmával visszatért a viszonylagos rend és stabilitás, de a kis kikötő feledésbe merült.

A XIX. század közepén ismét a fellendülés időszaka következett, amikor gazdag emberek felfedezték a hely szépségét és luxus birodalmakat létesítettek.

1926-ban a helyi önkormányzat megvásárolta a várat és később múzeumként nyitotta meg újra. 1946-ban Pablo Picasso érkezett a városba és felajánlották neki, hogy lakjon a várban. A féléves itt tartózkodás után, távozásakor az itt készült munkáinak nagy részét a városra hagyta, a vár azóta hivatalosan Picasso Múzeum.

A sport fontos része a helyi kultúrának, a város ad otthont a Nemzeti Kosárlabda Képzési Központnak. 1999 májusában pedig elsőként írta alá a város a (francia) Állami Környezetvédelmi Chartát. A város lakosságának 25%-a (!!!) 25 év alatti.

A Marineland-ot 1970-ben alapította Roland de la Poype, ma a világon az egyik legnagyobb, 1,2 millió ember látogatja évente. Három fő látványossága van: a gyilkos bálna show, a delfin show és a fóka show, ezenkívül van Cápa alagút (30 méter 2 millió liter víz alatt), Trópusi akvárium, állatsimogató. Amikor az ember – magyar turistaként - meglátja a jegyárakat, komolyan elgondolkozik azon, hogy biztosan meg akarja-e nézni, de az (eszméletlen) műsorok után még azt is megkockáztatom, hogy megéri.