Eltűnt Árpád-kori falu 26 - Szer, Szermonostora (Ópusztaszer)

Mindenki ismeri Ópusztaszert és a Feszty Árpád által 1893. augusztus 20.-ra festett körképet. Ezért, ebben a történetben erről több szó nem esik, mert, hogy mi az a Szer, majd később Puszta Szer, ami ma Ó-Pusztaszer, már nem annyira egyértelmű.

A Szeged és Csongrád között félúton, a Tisza árterének egykori magaslatán, a 11. század elejétől a 16. századig követhető nyomon a templom, majd később monostor körül növekvő település.

Legendák övezik szeri pusztát. Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér a mai szeri síkon győzte le Salán vezért, majd a magyarok sátrat vertek ezen a helyen, és a törzsi vezetők 34 napon át rendezték az ország szokástörvényeit, és egymás között felosztották az országot.

Ezen a helyen a Bor-Kalán nemzetség a 11. század végén, vagy a 12. század elején alapított bencés apátságot. Szer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven. Mivel a XII-XIII. század fordulóján élt e nemzetség talán legkiemelkedőbb alakja, Kalán pécsi püspök, aki III. Béla esztergomi udvarában a királyi kancellária vezetője, és a kancellária megszervezője volt 1181 és 1183 között, feltételezhető, hogy a XII. századi monostor jelentős építészeti változásai is neki köszönhetőek. 1186-ban került a pécsi püspökség élére, 1193-tól pedig Béla király Dalmácia és Horvátország kormányzójává nevezte ki őt. 1204-ben esztergomi érsekké választották, de ezt a hivatalt csak egy évig töltötte be. 1205. augusztus 1-je után már újra Pécsett volt, amit egy 1205-ben kelt királyi oklevél bizonyít, ahol a méltóságnévsor Kalánt már csak pécsi püspökként említi. 1214-ben fogadalmat tett a keresztes had vezetésére, de valószínűleg idős kora miatt, mivel ekkorra már a hatvanadik évét is betöltötte, nem teljesíthette azt. Püspökségében 1218 végén bekövetkezett haláláig maradt. Anonymus, aki a boldogemlékű Béla király jegyzője, közvetlen kapcsolatot tarthatott fenn a pécsi püspökkel. Így válik érthetővé az is, hogy az általa írt Gesta Hungarorum 40. fejezetében kiemelt szerepet kapott Szer.

Az 1233-as beregi egyezmény az első hiteles írott forrásunk, amely az Ond vezértől származó Bor-Kalán nemzetség jelentős monostorát is megemlíti. 1233-ban II. András király évi 1000 kősótömbnyi részesedést juttatott a kolostornak, és a falu neve ekkor Zerr. Az 1241-es tatárjárás idején a mongol pusztítást nem kerülhette el, elpusztult, de újjáépült és védőfallal övezték. A korábbi rangját viszont nem tudta visszaszerezni. Apátról, szerzetesről egyetlen, általunk ismert dokumentum se szól. A falu nevét 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.

A földesúri joghatóság alatt lévő település a Bór-Kalán nembeli Szeri Pósa család tulajdona volt. A megye legnagyobb birtokos családjának névadója, Szeri Pósa mester Károly király párthíveként olyan magas tisztségre tett szert, mint a „temesi részek kapitánysága , és 1318-ban Károly királyt is vendégül látta a monostorban. 1318. november 24-én I. Károly király oklevelét Szermonostorán keltezte. Ekkor fordul elő először Zeermunustura névformában, majd 1329-ben még egyszer. Az alapító nemzetség tagjai az 1329-es és 1332-es években megosztoztak a monostor birtokain.

Úgy tűnik, a 14. század közepe előtt megszűnt a monostor. Azóta pusztuló rom volt, viszont Szer falu 1348-tól Suenhaz (Sövényháza) néven tovább élte életét, és fénykorában, a 15. században mezővárosi rangot ért el. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kapta. 1436-ban Szeren vendégeskedett Zsigmond király. A Szeri Pósa család kiterjedt birtokait Szeri Pósafi István halála után, mivel a család örökös nélkül kihalt, 1471-ben Mátyás király számba veszi adományozás céljából, s Temes, Csongrád, Arad, Csanád, Krassó és Kéve vármegyékben összesen 3 várat, 8 várost és 88 falut számlálnak össze, melyek azelőtt Pósafi István tulajdonát képezték.

1500-ban Zsigmond lengyel herceg és II. Ulászló tartózkodott itt. Ezek a látogatások egyértelműen jelzik, hogy Szer egészen a török pusztításig jelentős hely volt, s hogy vagy a monostorban, vagy a birtokló család nemesi udvarházában a legmagasabb igényeket is kielégítő körülményeket, vendéglátást tudtak biztosítani.

1526-ig a környék kereskedelmi, vallási és kulturális központja a vásártartási és vámszedési joggal bíró Szer mezőváros volt. A törökök 1526-os átvonulását még átvészelte a település, ám a tizenötéves háború megpecsételte sorsát. A lakosság elmenekült, a törökök helyőrséget telepítettek a monostor maradványaiba. A Tisza partjáig nyúló szeri pusztán a romos, kéttornyú kolostortemplomot a törökök 1550-ben várrá akarták alakítani. 1553-ban a török defterek összeírásakor Sövényházán még 92 házat írtak össze, és plébánia temploma is volt, majd teljesen elnéptelenedett.

További túra - és egyéb videókért iratkozz fel YOUTUBE csatornámon: https://www.youtube.com/user/MCBUBU0