Essaouira

Beszéltem Ferenccel, most Essaouiraban vannak, ami Safitól nagyjából 110 km-re délre van. Ez az első olyan város, amelyet kifejezetten turistáknak is ajánlanának, talán úgy fogalmazhatnánk meg a legfrappánsabban, ha azt mondanánk, az első európai város Marokkóban. Jól kiépített strandok, hotelek, ezek környékén rend és tisztaság. Ez nem mindig jó, mert Ferenc és István a kempingtől alig száz méterre a strandon sátorozott, és bizony reggel a helyi rendőrség ébresztette őket. De amikor kézzel-lábbal elmagyarázták a kedves biztos úrnak, hogy ők világkörüli vándorok, rögtön megenyhült és nem csak elengedte, de minden általa ismert módon jó utat kívánt nekik. A városban természetesen a helyi jellegzetességek is fellelhetők: helyi igényeket is kielégítő - és helyiek által is kifizethető - piacok, üzletek, éttermek.

A táj újra megváltozik, hegyek közé érkeznek. Ez kicsit zöldebb, de leginkább sivatag és bokrok kombinációja, helyenként száraz, tüskés, skorpióktól hemzsegő erdőkkel. Időnként titokzatos lyukakkal, melyek előtt hevernek a levedlett kígyóbőrök. Ezeket a lyukakat, és főleg a lakóikat igyekeznek elkerülni, nem háborgatni őket.

Az időjárás szeszélyes, az egészen hideg és az egészen meleg között ingadozik, akár egy napon belül is. Este még nagykabát kellett, reggelre már a végtelen faktorszámú naptej sem elég.

Az olcsó helyi éttermekbe be-benéznek. A marokkói konyha viszonylag egyszerű, sült halak, csirke, olajbogyó, de ezt az egyszerűséget remek fűszerezéssel ellensúlyozzák. Ferencnek fogalma sincs miket raknak a kajába, de bármit finom étellé alakítanak, így a legrosszabb helyen is ízletes az étel, még ha fogyasztása nem teljesen mentes a veszélyektől, főleg az európai gyomor esetén.

Sok a teve, főleg német és amerikai turistákat szállítanak.