Hoorn (Nederland, Hoorn)

Hoorn Észak-Hollandiában, a Markerward (vagy Markermeer) –nek nevezett öböl észak-nyugati csücskében fekszik, Amszterdamtól kb. 40 kilométerre északra.

A települést a XIV. században alapították és rövid idő alatt a környék közigazgatási központja lett, az anyagi fellendülést pedig a halászat és a hajózás, valamint a tengerentúli országokkal folytatott kereskedelem biztosította. A ’80-as évek elejéig a „Halott városok” között tartották számon, mert még mindig csak annyi lakosa volt, mint a XVII. században. („Halott városok”: az egykori Zuiderzee – ma Ijsselmeer – egykoron nagy forgalmú kikötői a vasút és a repülés fejlődésének és térhódításának köszönhetően sorra visszafejlődtek, de legalábbis nem fejlődtek tovább).

A város nagy szülötteinek köszönhetően a Hoorn név bevonult a történelembe és a földrajzba is. Philip (de Montmorency) van Hoorn gróf, az aranygyapjas rend lovagja, a spanyol király kamarása, a flamand gárda kapitánya és a németalföldi államtanács vezetője volt, akit a politikai ellenfelei 1568-ban, Brüsszelben - az általános politikai munkássága (ő volt a jó fiú), de különösen a Németalföld szabadságáért küzdő felkelés egyik vezetőjeként – a Főtéren lefejeztettek.

Hoornban született Willem Cornelisz Schouten tengerész, aki 1615 -16-ban a Hollandiától Új-Zélandig tartó útja során elsőként hajózta körül Dél-Amerikának a Déli Sark felé eső sarkát, amit szülővárosáról „Kaap Hoorn”-nak (Horn-fok) nevezett el.

Szintén a város szülötte Jan Pieterszoon Coen, aki a kelet-indiai holland gyarmatbirodalom és Batavia - ma: Dzsakarta – (meg)alapítója volt.

Napjainkra Hoorn feltámadt halottaiból, a lakosok száma néhány évtized alatt hetvenezerre nőtt és ma már a műemlékek és múzeumok városaként emlegetik. A városban több mint 300 műemlék és 6, Európában egyedülálló múzeum található. (XX. századi Múzeum, Játékmúzeum, Plakátmúzeum és Vasútmúzeum, ami egy működő, Hoorn és Medemblik között közlekedő, gőzmozdony vontatta vasúti szerelvényt jelent).