Kanári szigetek, Tenerife, Santa Cruz, Playa de las Teresitas strand

Bár a férjemnek már semmi kedve nem volt az autókázáshoz, mégis rábeszéltem, hogy nézzük meg a Szahara- homokos strandot Santa Cruz-nál. Teneriffa fövárosáról az elsö benyomás az, hogy büdös. Sokszor kibírhatatlan a köolajfinomító gázolaj szaga, ha szembe fúj vele a szél.

Mire odaértünk Playa de las Teresitas strandra már késő délután lett, de egypár napsugarat még sikerült elcsípnünk ezért a meleg homokon gyorsan fürdőruhára vetkőztünk. Igazán a strandoláshoz nemigen kaptunk kedvet, mert csak bokáig sikerült bemerészkednünk a meglepően jéghideg vízbe. Mivel itt az örök tavasz szigetén, főleg az északi parton kánikula csak ritkán fordul elő, így felmerült bennünk a kérdés, hogy megérte-e egyáltalán a fáradságot afrikából idehozatni és szétteríteni a parton a több hajórakomány mennyiségü homokot!?!...

Véleményünk azonnal megváltozott, amikor a szerpentinen felfelé megálltunk a kilátópontnál fényképezni, mert a strand onnan fentről valóban egy képeslapra kívánkozó motívum. Annyira műnek néz ki a sorbaültetett pálmafáival mint egy makett, vagy egy kompjutergrafika, de mégis szép!

Tovább autókázva ámulattal bámultuk a sziklás partot, a mélykék óceánt és a vele valahol, a felismerhetetlen határán összetalálkozó ugyanolyan kék eget... aztán ugyanez a látvány visszafelé balról nézve, mert az út egy zsákutcába torkolló faluba vezetett. Santa Cruz-ba visszaérve felfedeztünk egypár szép épületet, bemehettünk ingyen nézelődni pár múzeumba és kiállításra is.

Megtaláltuk a nagypiacot, ahol végre láttam sok különleges gyümölcsöt és zöldséget. Be is akartam vásárolni belölük, de addig bámészkodtunk, míg 14:00-kor bezárt a piac. Már csak a pálmalevéllel söprögető takarítókat lehetett látni és a lehúzott redőnyöket. Az apartman-ba érve lezuhanyoztuk magunkról a homokot, aztán megnéztük az esti flamenco- műsort.