Ferenc és István még mindig a német erdőkben bolyong, és várhatóan még két-három nap, mire átérnek Franciaországba. Ott újra a magyar telefonszámukat használják majd (+36204165722). Bár hosszú, csodaszép sétákat tesznek az erdőkben, légvonalban nem nagyon haladnak a kacskaringós utakon. Kicsit unják is már az évszázados tölgyek nyújtotta romantikát. Hatalmas gesztenyéseken is keresztül mennek, nagyon sajnálják ilyenkor, hogy nincs lehetőségük sütni, mert jól megraknák magukat gesztenyével.
Egyik este egy tóparton érte őket az alkonyat. Az erdész éppen arra járt, és érdeklődött, ott töltik-e az éjszakát. Hihetően tagadtak, majd amint eltűnt a láthatáron, elkezdték felverni a sátrakat. Az erdő és a tavacska zajai kicsit nehézkessé teszi a pihenést, a vaddisznók helyett itt óriási halak ugrottak ki nagyokat csobbanva éjjel.
Jártak egy Bad-Bergzabern nevű helyen, ahol a különleges mikroklíma miatt a kertekben banán- és fügefák sorjáztak.