Magyarszombatfa

Magyarszombatfa Magyarország Nyugati végében az Őrség tájegység déli peremén, a szlovén határ mentén fekvő kisközség a Zürich (Szentgyörgyvölgyi)-patak partján, a Veleméri-völgyben.

Két - régebben önálló - falu Magyarszombatfa és Gödörháza 1973-ban történt egyesítéséből jött létre.

A falu és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Ezt bizonyítják az előkerült régészeti leletek. A falu földrajzi környezete biztos megélhetést nyújtott az itt megtelepedő és átvonuló őskori kordéknak.

Az itt élő néptörzseket a kelták, majd a rómaiak hódították meg. A rómaiak uralmát rövid időre hun fennhatóság váltotta fel. Nyugaton lakatlan gyepűt alakítottak ki, de a Borostyánkő úton a kereskedők biztonságban közlekedhettek.

A IX. század közepén az Őrség területét grófságokra osztották, s kialakultak a világi és egyházi igazgatási egységek, a vezetők birtokadományt kaptak. Taksony fejedelem uralkodása idején alakította ki a gyepüket és kiépítette a határhoz vezető utakat.

A falu neve 1907 óta Magyarszombatfa (Előtte Zumbathfalva, Sombathfalva, Zombathfalva az első írásos emlékek a faluról). Szombatfa falu Szombatfa, Magyarszombatfa illetve Gödörháza (Gerdmerháza). Gödörháza sem tartozott a honfoglalás kori települések közé. A lakosság azonban zömében őrségi családokból származik. A népesség a XIX. században mutatott növekvő számot. Az 1970-es évektől folyamatosan csökken. Napjainkban a község összlakossága: 298 fő. A népesség összetétele is kedvezőtlenül alakult. A születések száma alacsony, az elhalálozások száma ennél lényegesen magasabb. A lakosok 47 %-a nyugdíjas.

A község építészeti értékei (Fazekasház: múzeumi jellegű bemutatóhely, Gödörháza harangláb) vállalkozásai: Lovastanya, Kecskefarm, GINTI Panzió, Vadászati Kiállítás, Velemér műemlék temploma élményekben gazdag programokat jelentenek az idelátogatóknak.