Miami

Az USA határon kicsit kikérdeztek minket (a német turistákat nem). Asszem a helyes válaszokat adtuk, úgyhogy beléphettünk. Miami nagy, méghozza nagyon.

A repülőutat délben kezdtük meg és délután fél háromra értünk oda, úgyhogy kb. 9 órát repültünk. 6 órás az időelcsúszás. Tehát fáradtan elkezdtünk érdeklődni arról, hogy hogyan és mint tudnánk megszállni. Olcsó hostelt a Miami Beach-en találtunk (!). Valószínűleg a nagy konkurenciaharc miatt. Vasárnap volt, és nekünk meg csak eurónk. Senki sem akart váltani, sőt szabad szobákat sem találtunk. A strandon feküdtünk ki, hálózsákban. Éjfél körül, hirtelen heves trópusi zápor támadt ránk. Aznap este nem aludtunk. Másnap lett hostelszoba.

Az egész nap azzal telt el másnap, hogy új sátrat, polifoamot, ruhát vásároltunk, és egyáltalán, ismerkedtünk az USA-val. Minden egy kicsit más, és mégis, minden olyan hasonló, mint Európában. Más az áram dugasz, mások az ajtókilincsek, a wc stb. Az emberek nagyon változatosak, gondolom, főleg itt, Miami Beach-ben. Itt aztán megy: a Dzsigi-Bugi, ahogy öcsém mondja. Bulis hely. Ami fontos: az emberek nagyon közvetlenek, idősek és fiatalok egyaránt. Nagyon könnyű emberekkel beszédbe eredni, a buszon vagy az utcán. Ami a természetet illeti, még nem sokat láttunk belőle, de az tuti, hogy a trópusokon vagyunk. Meleg van, nappal kánikula, este meg 25 fok, még ha zuhog a hűvös-langyosas eső, akkor is. A levegő nagyon párás. A kertek jellemzően full trópusban vannak. Rengeteg a kókuszpálma, és egy csomó ismeretlen, de láthatóan egzotikus növény létezik. Láttunk csatornaparton iguanákat rohangálni, és néhány érdekes madárral is összefutottunk.