San Esteban de Leces

Szóval meneteltem San Esteban felé, amit viszonylag könnyű volt megtalálni, elbűvölő középkori minifalu. Egy templom, temető, öt ház, kb. Az albergue zárva. Egy helyi áruszállító srác próbál biztató dolgokat magyarázni, de nem nagyon fogom fel, mit miért mond. Mindenesetre bent a villanyok égnek, mintha egy hátizsákot is látnék (meg persze ágyakat). Várok, hátha valaki fölbukkan. Aztán egyszer csak, negyed óra elteltével – amikor, szemerkélő esőben már a szemközti buszmegállót és a templomtornácot mérem föl, mennyire lakhatók – megjelenik az ablakban Wolfgang, akivel szintén előző este találkoztunk Llanesban, és be is ereszt rögtön. Negyed óra múlva az hospitaléra is megjön. Kiderül, hogy a fölső szinten lakik, előbb-utóbb, ha nincs éppen valami lakodalomban, fölbukkan.