Sankt Martin bei Lofer, Vorderkaserklamm, SzG3

Az 5. napot a természeti szépségeknek szenteltük. Lofer környékén nagyon szép szurdokok és barlangok találhatóak. Ezekkel az a baj, hogy nagyon kiesnek a fő osztrák útvonalakból. Nekünk viszont szinte a szomszédban volt és igazából ezért is jöttünk erre a vidékre (Bad Reichenhall, Németország) nyaralni, hogy innen járhassuk be ezeket. E miatt talán többet voltunk Ausztriában, mint Németországban, de pont ez volt a terv. Nyomós érv volt még az is, hogy Németországban sokkal több és olcsóbb szállás van, mint a környező osztrák területeken.

Na de vissza a szurdokhoz. Mi Lofer felől jöttünk, innen számítva 6 km után egy tábla jelzi, itt kell lekanyarodni jobbra a szurdok felé. Itt egy magánúton lehet feljutni a fogadó épülethez. Pillanatnyilag ez az út ingyenes. Mi viszonylag korán érkeztünk és csak 3-4 autó állt a nem túl nagy parkolóban. Amikor végeztünk, akkor is csak kb. 15 autó volt ott, ez is jelzi, hogy eléggé kieső turisztikai cél.

Itt jegyzem, meg, hogy a három aznapi úticélunkra kombijegyet lehet kapni (első kép) így itt vettük meg a hármas belépőt. A belépő kapun áthaladva viszonylag keményen emelkedő úton kellett felfelé haladni a szurdok felé. Hamarosan elég magasból tudtunk visszatekinteni a fogadó épületre. Most mondom, a szurdok csak egy irányban járható, alulról fölfelé. Ha valaki csak kirándulni akar, akkor el mehet a szurdok mellett (bár a belépőt befizette), de minek. Magáról a szurdokról nem sokat írok, a képek magukért beszélnek. A leírások szerint ez Ausztria egyik legszebb szurdoka, de mivel igen sok szurdokuk van, mindet úgy sem lehet bejárni, azért azt tényleg megállapíthatjuk, hogy valóban szép, de hogy az egyik legszebb lenne? Igen magas és keskeny, gyakorlatilag csak a járda fér el a falak között (pont ezért nem tudtam videózni, mivel szinte csak a falak látszottak és valahol a járda alatt folyt a patak). Ez a szurdok is nem túl hosszú, de tényleg nagyon szurdokszerű és szép. Ahogy kiértünk belőle egy eléggé meredek lépcsősoron kell felmenni a kijárathoz (visszafordulni nem lehet, olyan keskeny a járda, hogy egymás mellett nemigen férnek el az emberek, ezért egyirányú). Innen szépen vissza lehet sétálni a fogadó épülethez.

Sankt Martin bei Lofer, Vorderkaserklamm

Amikor felfelé jöttünk az autóval, kis tavakat láttunk az út mellet és elhatároztuk, hogy ott fogunk piknik jelleggel ebédelni. Kb. félúton lefelé jobbra több kis tavat láttunk a folyócska mellett, gyönyörűen kiépített játszóterekkel, piknik helyekkel (ezt a részt Schidergräbennek hívják). A legjobb a tavakon lévő kis tutaj volt, ami a látszat ellenére nagyon stabil volt és hosszú bottal lehetett lökdösni. Eléggé nehéz volt irányítani, de pont ez volt a jó benne. Volt mászópálya is, ezt Lili nagyon élvezte.

Itt egy rövid időre kitérek egy korábbi problémámra (a piknik miatt). Elég sok (nem magyar) konzervet vittünk magunkkal, azzal hogy a nyaralás költségeit napközbeni piknikeléssel csökkentjük (este meg főztünk a nyaralólakás konyhájában). Osztrák, német, spanyol, francia és angol konzerveink voltak, egyik jobb volt mint a másik (nem az itthoni bab, káposzta, pacal szentháromság). Ha bement az ember egy itteni közértbe (REWE, EDEKA, stb), hihetetlen választékban lehetett étel konzerveket venni. Nálunk ez miért nincs? Írtam szinte mindegyik olyan nagy cégnek, amelyeknek itthon és nyugaton is vannak üzleteik hogy ha ott ezek jók, akkor nálunk miért nem lehet kapni, de értékelhető választ nem kaptam senkitől, és konzervek sem kaphatóak. Velem nem igazán tolnak ki, mivel be tudom ezeket szerezni, de mivel tudom, hogy ezek milyen jók, csak sajnálni tudom azokat, akik nem juthatnak hozzá.

Ez után elindultunk a következő szurdokhoz: Seisenbergklamm (ami ide, a főúti becsatlakozáshoz kb. 3 km-re van)