Siauliai, Keresztek Dombja

A világon talán sehol sincs annyi kereszt egy helyen, mint az egyébként szokványos litván iparvárostól, Siauliaitól 12 kilométerre lévő Kryziu Kalnas dombocskán. Vannak, akik szerint mintegy százezer különböző méretű és anyagú feszület áll itt, mások több százezres számról beszélnek. A helyiek és külföldiek által nap mint nap állított keresztek egy része egy-egy emberre emlékezik, ezernyi másik pedig jókívánságok jelzésére szolgál: az egyik világbékét óhajt, egy másik pedig boldogságot kíván az emberiségnek. A legtöbben maguk hozzák az emlékhelyre szánt keresztet, ám aki akar, a helyszínen is vásárolhat a zsibvásári hangulatot idéző, játékoktól a rágógumiig mindenfélét árusító boltokban.

A mára egyértelműen zarándokhellyé vált Kryziu Kalnas története több száz éves. A csatákban elesett, ismeretlen helyen eltemetett katonák rokonai állítólag már a 14. században is kereszteket állítottak a kis litván erődítmény romjait rejtő dombon. Írásos emlékek a 19. század második felétől maradtak fenn a kegyhelyről: amikor az orosz birodalom által a 18. század végén bekebelezett Litvánia polgárai 1831-ben, majd 1863-ban is felkeltek a hódítók ellen, a hamar levert lázadások túlélői a feszületek állításával és folyamatos gondozásával igyekeztek ébren tartani a nemzeti öntudatot. Az első világháború után, a csak két évtizedig tartó litván függetlenség éveiben a dombot átmenetileg elhanyagolták, s ötvenre csappant a feszületek száma, ám néhány héttel az ország 1940-es szovjet megszállása után már ismét több ezer kisebb-nagyobb kereszt állt a siauliai dombon.

A Kryziu Kalnas a szovjet időkben vált igazán az ellenállás jelképévé. Moszkva utasítására három alkalommal - 1961-ben, 1973-ban és 1975-ben - le is dózerolták az újra meg újra elhelyezett több ezer keresztet és a dombot. A fafeszületeket szétverték, a vasból készülteket hulladék fémként elszállították, a domb helyét pedig szeméttel borították el. A szovjethatalom durva fellépése csak olaj volt a tűzre: a litvánok néhány hét alatt visszaépítették a dombot, s az elhordott feszületeket újakkal pótolták. A három kudarcba fulladt akció után az is felmerült, hogy az egyik közeli folyóra vízi erőművet építenek, örökre elárasztva a dombot és környékét. A teljhatalmú szovjet kommunista párt csak 1985-ben, Mihail Gorbacsov főtitkárrá választása után hagyott fel végleg a rombolással, s amikor a balti állam 1990 márciusában kihirdette önállóságát, már 60 ezer kereszt állt a dombon.

A korábban főként a litvánok körében ismert emlékhely az 1990-es évek közepén szerzett nemzetközi hírnevet, miután II. János Pál pápa 1993-ban ellátogatott Siauliaiba, és a hit melletti kitartás példájának nevezte az emlékhelyet. A Keresztek Dombjához naponta ezernyi látogató zarándokol el, a litvánok mellett elsősorban lengyelek, akik a lelkük mélyén ma is saját földjükként tekintenek Észak-Litvániára. Az emlékhely annak ellenére is egyre ismertebb lesz, hogy nincs külön szervezet, amely a domb és a keresztek gondozásával foglalkozna. A Kryziu Kalnast hívők egy csoportja és néhány önkéntes tartja rendben, akik ügyelnek arra, hogy a látogatók tiszteletben tartsák a fő rendszabályt: a fakeresztek tövében szigorúan tilos a gyertyagyújtás.