Egy a Harkányba töltött hosszú hétvége alkalmával barangoltunk el a várhoz. Csípős februári hideg szél fújt.
A vár történelme igen viharos és hosszúra nyúlik vissza. A várat először egy 1294-es oklevélben említik, amikor a Kán nemzetségbeli Suklosiak a tulajdonosai. A legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében tárták fel, ez lehetett az egykori oklevelekben Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta. A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Zsigmond király a várat a Garai-család nádori ágának adományozta. A Garaiak egy évszázadon át birtokolták, fejlesztették a várat gótikus stílusban. 1482-ben a vár újra királyi birtok lett, Mátyás király pedig fiának, Corvin Jánosnak adta. 1507-ben Perényi Imre ostrommal foglalja el a várat. A Perényiek átrendezték, és a reneszánsz szellemében átépítették a várpalotát. Perényi Imre és második felesége Kanizsai Dorottya életük nagy részét a várban töltötték. Siklós várát Szulejmán szultán serege 1543-ban foglalta el és majd 150 éven át jelentős katonai támaszpontként használta. Siklós visszafoglalása után gróf Caprara Eneas császári generális kapta meg, aki hozzákezdett a ma is álló hatalmas várkastély kiépítéséhez, de halálával félbe maradt a munka. 1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg.1929-ben műemlékké nyilvánították, 1944-ben a Honvédkincstár vásárolta meg és átalakítani kívánta. A megbontott és a világháború során erősen megrongálódott várnak 1955-ig nem volt gazdája. Baranya megye Tanácsa saját kezelésbe vette és helyreállította.