Sixtus-kápolna, Capella Sistina

Vatikánváros - Sixtus-kápolna, Cittá del Vaticano - Capella Sistina.

Ebben a kápolnában gyűlnek össze a bíborosok, amikor új pápát választanak.

A kápolna mennyezetfreskóit II. Gyula pápa megbízásából Michelangelo készítette 1508 és 1512 között egy speciálisan erre a célra épített állványról. A központi mezőket, amelyeken a Teremtés és a Bűnbeesés képei láthatók, az Ó- és Újszövetségből vett jelenetek veszik körül. Csak a mitológiai szibillák kivételek, akik viszont a legenda szerint megjövendölták Krisztus eljövetelét. A Líbiai szibilla a Tudás könyvéért nyúló gyönyörű pogány jósnő modellje, Michelangelo többi nőalakjához hasonlóan, valószínűleg férfi volt.

A Nap és a Hold teremtése című képen Michelangelo tetterős, félelemkeltő alakban jeleníti meg Istent, aki megparancsolja a Napnak, hogy vessen fényt a Földre.

A lunetták freskói Jézus őseit ábrázolják. Az Eredendő bűn című képen Ádám és Éva megkóstolja a Tudás fájának gyümölcsét és ezért kiűzetnek a Paradicsomból. A Sátán női alakot öltő kígyó képében jelenik meg a képen.

Capella Sistina

Az 1980-as években a mennyezetet restaurálták és előtűntek a meglepően élénk színek. A restaurátorok a modern fényképészet és a számítógépes spektrumanalízis vívmányait is felhasználva előbb feltérképezték a freskókat, és csak azután kezdték el a képek megtisztítását.

Sikerült pontosan megkülönböztetniük Michelangelo eredeti munkáját és a későbbi, kenyérbéllel és recinával (gyantával édesített görög bor) végzett tisztogatások eredményét. Az ismerős sötét árnyalatok és tojáshéjrepedések mögül előtűnt a figurák krémesen sima bőre, fényes hajkoronája, színpompás öltözete.

A Benetton Michelangelo - gúnyolódtak a kritikusok, akik szerint a restaurátorok eltávolították azt a réteget is, amellyel a művész fakóbbá tette a színeket. A legtöbb szakértő azonban úgy véli, hogy Michelangelo eredeti színeit sikerült életre kelteni.

A vatikáni Palota kétségkívül legfontosabb kápolnájának a falait a 15. és 16.század legkíválóbb művészei, köztük Perugino, Ghirlandaio, Botticelli, és Signorelli díszítették freskókkal.

Il Giudizio Universale,..

A képek párhuzamosan keltik életre Mózes, illetve Jézus életének jeleneteit. A falak díszítését Michelangelo fejezte be, aki 1534 és 1541 között megfestette az oltárfalon a méreteiben és hatásában egyaránt óriási Utolsó ítélet freskót. A freskó egy évig tartó restaurálás után, 1993-ban mutatkozott meg ismét teljes szépségében. III. (Farnese) Pál pápa adott megbízást a freskó elkészítésére, amely miatt szükségessé vált néhány korábbi freskó és az oltár feletti két ablak eltávolítása. Az újonnan vakolt fal enyhén befelé dől, hogy a por ne tudjon lerakódni rajta.

Michelangelo segítség nélkül dolgozott hét éven át és 1541-ben fejezte be a munkát.

A végítélet haragjával szembesülő lelkek képe elég szokatlan egy oltár díszeként. A pápa intő jelnek szánta a reformáció által megzavart katolikusok számára, hogy tartsanak ki hitük mellett, ha nem akarnak elkárhozni. A festmény a katolikus hitvallás helyett azonban inkább a művész saját belső vívódását tükrözi. A képből nem sugárzik a keresztény tanok vigaszt és biztonságot nyújtó ereje, de hiányzik belőle az antik világ harmóniája is. A mozgalmas, túlfűtött kompozíció alakjait mintha örvény ragadná felfelé. A holtak kitörnek sírjaikból, és az ítélkező Krisztus elé járulnak, akinek erőteljes, izmos alakja a kép középpontjában áll. Krisztus, mintha észre sem venné az őt körülvevő szenteket, akik vértanúságuk eszközeit szorongatják.

Az elkárhozottak számára nincs kegyelem, letaszíttatnak a pokol démonai közé. Kharón, aki Hadész feneketlen birodalmába löki az érdemteleneket és Minósz, az alvilág bírája, Dante poklából kerültek ide. Minósznak szamárfüle van, és Biagio da Cesena udvaronc vonásait viseli, aki kifogásolta az alakok meztelenségét. Szent Bertalan lenyúzott bőrén Michelangelo saját arcképét festette meg.

...avagy..

# 306.