Szigetvár, Zrinyi vár - NOX koncert

Szigetvár egy Dél-dunántúli település, Baranya nyugati szélén helyezkedik el, a Zselic déli oldalán, a domboktól nagyjából 8 kilométerre, sík területen. A várost kettészeli az Almás-patak, amely a szabályozás előtt gyakran kiáradt, mocsaras ártérré téve a környéket.

Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott, mindenkor fontos út haladt át a vizenyős területen és vagy a patak szigetén, vagy a mocsaras övezet szélén telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A honfoglalás korában Botond törzse élt errefelé. Egyes kutatók szerint a városias település kialakulása szerzetesrendi szervező tevékenységnek is köszönhető. A XV. századra már a középkori fogalmaknak megfelelő várossá alakult, melyet biztonságot nyújtó védőművekkel erősítettek meg, és vízzel öveztek. A település múltjának alakulása szorosan összefügg a vár történetével.

A mai vár területét, a várostól északra fekvő szigetet egy kisnemesi család birtokolhatta, amelynek első ismert tagját, Szigethi Anthimiust vélik a vár alapítójának. Unokája, Szigethi Oswald a XV. század első harmadában háromemeletes téglatornyot építtetett, amely a lovagvár magjául szolgált. E torony alapját régészeti kutatás tárta fel a mai vár északnyugati bástyájában. A tornyot körös-körül megerősítették, kelet felé L alakban bővítve a területet. Ezt a várrészt a középső várat, csak palánkfal választotta el a hajdani lovagvártól (belső vár).

A várat előbb a Garayak (1473), majd enyingi Török Bálint birtokolta, kinek udvarában élt 1541-ig Tinódi. 1543-ban Ferdinánd király tulajdonába került. A XV. századi okmányok a városról, mint oppidumról szólnak, feltehető, a téglalaprajzú város ekkor már körülkerített, védett hely volt. („oppidum: mezőváros, a földesura által kiváltságokkal felruházott település volt a történelmi Magyarországon. A kiváltságok konkrét tartalma, kiterjedése minden esetben egyedileg alakult ki, a földesúr döntésétől, illetve az általa a közösséggel kötött megállapodástól függött, így egységes mezővárosi jogállásról nem beszélhetünk, annak ellenére, hogy néhány alapvető kiváltságot szinte minden mezőváros megszerzett. A legfontosabb, tulajdonképpen a mezővárosi rangot biztosító kiváltság a vásártartási jog volt. A mezőváros elnevezés arra utal, hogy e településeknek nem volt joguk városfalat építeni, így általában a nyílt mezőn álltak a falvakhoz hasonlóan, esetleg palánkkal vagy földsánccal kerítették őket”.)

Lovagterem 3

A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették. Elmés vízszabályozással a tóvá duzzasztott Almás-patakkal vették körül a szigeteket. Ekkoriban állta ki első ostromát Szigetvár. A kettős királyság idején Szapolyai János hadai török segítséggel támadtak rá, de Török Bálint vitézül védekezett. Később átpártolva János királyhoz 1541-ben esett török fogságba Buda ostromakor. Támasz nélkül álló özvegye átadta a várat Habsburg Ferdinándnak, így lett Szigetvár királyi birtok. Az uralkodó felismerve a vár jelentőségét állandó őrséggel látta el, a török támadások ellensúlyozására pedig a várat és a várost tovább erősítik: 1548-1549-ben kiszélesítik a vár körüli tavat, megerősítik a sáncokat, megépítik a négyszög alaprajzú vár sarkain a földbástyákat, az északnyugatit már kőből készítik. A vár középpontjában a belső vár, a középkori nagy lakótorony állt, a belső vár kijáratát földsánc védte. Az Óvárost vert cölöpsor és széles vizesárok vette körül, a várral cölöphíd kötötte össze. A várost 6–7 m magas, szabálytalan alaprajzú sarokbástyákkal erősített tömésfalakkal vették körül.

Nevezetes kapitányok védték az ismétlődő török ostrommal szemben: 1554-ben Kerecsényi László, 1556-ban Ali budai pasa ellen Horváth Stancsics Márk. Az utóbbi mind a várat, mind a várost védő bástyákat korszerűvé építtette át (1558) olasz hadmérnökökkel és az ő elgondolásai alapján épült fel a várostól délre az újváros . Zrínyi Miklós, horvát bán és dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, a törökök építették fel a ma is látható formájában, eltakarítva a középkori, három részből álló erődítmény romjait. A város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték, s török és bosnyák családok szolgálták ki a hamarosan 700 fő fölé emelkedő török várkatonaságot.

A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom és 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai.

Az elkövetkezendő években komoly erődítési munkálatok folytak, többek között az északi oldal kazamatáinak kiépítésével. A megváltozott haditechnika miatt a XVIII. század közepére Szigetvár elvesztette hadászati fontosságát. Mária Terézia eladta a várost, a lakosságot jobbágysorba juttatva. A vár is földesúri kézbe került, birtokosai között volt Szily Ádám, Tolnai Festetich Lajos és az Andrássy család.

A XIX. század végén a Pécs-Barcs vasútvonal megépítése után a város bekapcsolódhatott az ország vérkeringésébe. Megalakultak a nagyüzemei: 1881-ben a gőzmalom, 1884-ben a cipőgyár, 1937-ben a konzervgyár. Az első világháborút követően szerb megszállás alá kerül, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság része, de a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországhoz csatolják. A település az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegyéhez tartozott, ekkor csatolták át a Szigetvári járás részeként Baranya megyéhez. Az évszázados fejlődésnek köszönhetően az egykori hősi helytállás 400. évfordulóján, 1966-ban Szigetvár megkapta a városi rangot.

Az Országgyűlés 2011-ben – Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságáért, a hazaszeretetből és áldozatvállalásból való példamutatásáért – Szigetvár városnak a „Leghősiesebb Város” („Civitas Invicta”) címet adományozta.

És amit mindenki tud: Szigetváron forgatták a „Kisváros” című televíziós sorozat legtöbb részét.

A szigetvári NOX koncert az együttes „Várturné” című országjárásának volt az egyik állomása. A koncertet „előre megfontolt szándékkal” néztük meg, de hogy miért pont ezt a helyszínt választottuk, arra már nem emlékszem.

Az élő koncertek varázsáról már korábban értekeztünk, ami ebben az esetben hatványozottan tetten érhető, ugyanis a kép- és hangrögzítő berendezések használatát itt semmilyen tiltás nem korlátozta, mégis mindössze ennyi képet csináltam, hogy a videóról már ne is beszéljek.

De most már mind1. Szóval nagyon nagy volt, kár hogy több ilyen nem lesz.